Közte és a világ között
a szavak az összekötő kapocs.
Közte és a kapocs között
valóságokká duzzadt a szó.
Közte és a szó között
törvényt véletlen emelt föntebb,
véletlent törvény segített sikerhez.
Közte és a siker között
piros rózsát ringatott a tenger.
Közte és a tenger között
sírást öröm vígasztalt,
szabaddá örömöt sírás tett.
Közte és a tett között
pokol teremtett mennyországot,
sötétséget mennyország tett pokollá.
Közte és a pokol között
a látás látomássá lombosodott,
a látomás világlátássá tágult.
Közte és a tágasság között
leszokott önmaga utánzásáról az élet.
Közte és az élet között
a halál volt az összekötő kapocs.