Pasolini
Gyimesi László
Keszthelyen született, 1948. augusztus 18-án. Budapesten él. Két alkalommal jutalmazták Nagy Lajos emlékplakettel. Az Aquincumi Költőverseny arany-koszorúját három, a Quasimodo Költői Verseny oklevelét öt alkalommal nyerte el. Legutóbbi kötetei: Vándorok nem raknak várat (válogatott versek, Littera Nova, 2000); Kérdezd meg Bulendát! — Sörkeksz a Vakegérből (tárcák, KKDSZ, 2002); Falfirkák a közfürdőből (versek, Z-füzetek, 2003); Még egy kört, Bulenda! — Sörkeksz a Vakegérből II. (tárcák, KKDSZ, 2004); Beküldjem értetek a medvét? (regény, Littera Nova, 2004); A varázsló vendégei (mesefüzér, Alterra 2005).
Újabb kötetei: Az eldöntött idő (versek, Littera Nova 2007), A póttartalékos pokoljárása (esszé, Orpheusz 2008), Benéz a szörny is (versek, Littera Nova, 2008), Most akkor repültem, vagy nem repültem? (regény, Littera Nova 2008).
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Gyimesi László
A vallomás
Én öltem meg Pier Paolo hogyishívjákot, azt a Pasolinit, naná,
Majd a Fellinit, hülyék. Persze, lehet, hogy őt is, én, akkor.
Én öltem meg, azazhogy nem is én, talán én, vagy mégsem.
Oly mindegy már. Meghalt, nektek hiányzik, nem nekem.
Volt egy pasim, arról beszélt, nagy költő volt az a marha, sőt.
Dadogott egy verset is, felnőni az árva állati sorból, citálta,
Könny ült a szemében – én meg vártam a pénzem, negyedórát,
S arra emlékeztem, ötször roppant a csontja a kerék alatt, ötször.
Itt a börtönben furcsákat beszélnek a népek, a tisztelendő se különb:
Jobban ismerte Krisztust, mint negyvenhárom trónoló pápa, súgta,
De Tonio tudja, röhög: buzi kommunista volt, azért ugye nem kár,
Ahogy érted se, kis Pino Pelosi, tetű-gyár, kamasz gagyi-ördög.
Múlnak az évek. Bizisten, nem tudom már, megöltem-e valóban.
Verték vagy vertem? Fekvőrendőr előttem, előttük? De meghalt.
Ahogy meghalok én is, még Tonio is, a zárkacsődör, s az atya is.
Mi mondatja velem újra: felnőni az árva állati sorból? Mivégre?
