Túl sokáig hagytalak magadra
és közben jöttek, mentek az év-
szakok. (A kerti fűz alatt a füzetben
csak forognak a lapok.) Gyorsan
nőtt a fű idén is, mintha
halottak serege feküdne kint
a gyökerek alatt és fújtatna
mind, felidézve ami már nincs, a sár-
gödörben a föld feletti kínt. (Akár
a kövezet, csattog ma fenn az ég.
Minden szép tud lenni, ha akarod.)

A nosztalgiát az isten nem is tudom
milyen hangulatban teremtette, hogy-
ha elmúlik, akkor fájni kezd minden.
(És nem találok jobb szót rá, mint
hogy elviselhetetlenül.)

Ha eszembe jutsz, lassítani fogok.
Nem állok meg, arra képtelen volnék,
meg minek is, mondanám, ahogyan
tudatos ritmusváltásomat elemezném,
akár egy hirtelen felriadt szinkópát.
Hol van helyed ezen a vonalrendszeren?
Vak és elszánt komponista, a violin-
kulcsot keresem.