1.
Éj mélyében nedves hüllő
festékébe mártva holló
nyirkos vállon szellő
lanyhad
álló selló málló
nyálán árva halló

2.
Ólom holló oldalt billen
Elmerül a sötét légnek
zugos, nyomó folyójában
omló korom ködében

3.
Karmalya begobozódik
onnan ki nem bonyolódik
Begubózva folyondárba
erősen szorongva várva
Fulldokolva betompulva
csőrét orom felé tolja:
álló tollán durva háló
merev teste ellágyuló
nyelve már nem ellenálló
a szorítás velőtrázó

Közel.
Nyakszirt - tompa némaság.
Suhanok hosszan egyre feljebb
Közelebb.
Beborul. Érzem az illatot.
A bennrekedt hangtalanságban
csak pillanatokra rezdül a lég
Egy hirtelen tárt ajkú tettre
S akkor megimbolyg a kép,
eszemben az őrületes vég
S forrón elpárolg az ott se volt verejték.
Egy hirtelen, csukott szemű légvételre.
A zúgó csendben megremeg a lehelet,
immár erősebbnek hat és olykor elcsuklik...
Egész közel.
Hallom a hangot, de már nem látom.
Csak kápráztató homály
Érzem a melegséget, mely olvaszt;
árad, mozdulatlanul is elragad.
Simogat.
Egészen közel.
Egyre morajlik; a vonalak táncolnak
Minden reszket, dübög, bong, zsong, csendül!
S mégis... minden oly letisztult
Reszkető pillavégek tágra lebbennek - -
Ott - -
Ő
Ó!
Sötét, csillogó gránitok