Feladó: Vass Tibor, foszerk@spanyolnatha.hu
Címzett: Figyu Figyovics, figyu@figyu.hu
Másolatot kap: Jónás Zoltán, zjonas@ektf.hu
Tárgy: Tavasi lázsongás
Küldve: 2006. március 26.

Figyu, „homályos csattanás”-ról olvasok a kötet egyik szerzőjének írásában, nézegetem, méregetem, kérdem: mérget ettem?, egy szabadforgalmú irtószer, vagy egy körforgalmú írószer horgára akadtam?, rágódni fogok ezen a homályos csattanáson, csámcsogom a kifejezést, mint homájas (homáros-májas) szendvicset, nem jutok túl azon a mondaton, amelyben szerepel. Figyu, ha ettél már homáros-májas szendvicset, érted, amiről beszélek. Ha meg nem, akkor nem érted beszélek, hanem azért, aki evett. Jussunk már túl ezen, én megeszem a főztödet, beszéljek másról tovább.
Tovább beszéljek arról, hogy egy kör forgalmába belépek, tartozást, tiszteletet, elsőbbséget is megadok a tavaszilag zsongó körben haladóknak. És megadom magam, körben a haladóknak. Tavaszi zsongás, versoktatás kezdőknek és haladóknak. Vers-szoptatás: dédelgetett álmod. Van, akit innen az anyatej szív magába. A szív magányba halad, néhányuk oktatói színvonalakat fest az útra, ők látnak el bennünket útburkolati életjelekkel. Egymás záróvonalait kapásból átlépik, előzni tilosban sem félnek. Egyiküket előzni, másikukat mellőzni tilos. A többiek? Útszóró show.
Etted eddig, egytől egyig egyed tovább.
Figyu, van egy saját cigányom, aranyos kis ember, főnök!, így szokott bekiabálni, ha kell neki valami, rendszeresen szemet vet az udvaromon valamimre, rendszeresen vihart aratok, kimondatom vele ezt a címet, tavasi lázsongás lesz belőle, azért az mégiscsak valami, jó főnöknek lenni. Főnöknek itt van mit tanulni, órát lehetne vennie. Városi buddhásat: szitizent, élvezni otthon a kínai kínjait.
Cigányom szerint tavasi, szerintem tengeri az időszámítás. Nem csalás, nem ámítás, van, amelyik szöveget tenger óráig emésztem. Na ugye, miből lesz az anyagcserebogár. Igaz, hogy a szitizen japán, nem kínai. De a cigányom meg nem tudja, mi a bolognai folyamat.
Leshetem a saját cigányom, mikor jön a megváltó kiabálás, főnök!, kő az a vörs ottan magának?, ölvinném, hogy ne lögyen ott semétnek, tudja, én még annyi mindenre hasnálom.
Ettől megnyugszom, visszaülök a szöveghez, amely rögvest a következő mondatában azt mondja, a „rendőrség vijjogó szirénái pillanatok alatt kemény lárma-habbá verték a langyosan úszó csendet”, hát ez megkapó, az egyik legszebb mondat, amit márciusban olvastam, pedig márciusban kimondottan szép mondatokat szoktam olvasni, márciusokban készül a Parnasszus és a Spanyolnátha tavaszi száma, munkából olvasok szép mondatokat, ezt a lármahabosat is munkából olvasom, nem is tudom, mikor olvastam utoljára szórakozásból, talán hetekkel ezelőtt, mikor egy feliratos filmet néztem, de az sem szórakozás volt, hanem kínszenvedés, tele volt hibával a felirat. Tele vagyok hibával, nehezen bírok a homályos csattanáson meg a lármahabon kívül másra figyelni, habos madártejek jutnak eszembe, mutasd meg a versmadártejed, és megmondom, Anakin vagyok, nézek, mint csillagok háborjúja az újkapura. Elbőgöm magam, hány helyen elírják magukat, a magyarosok sem tudnak mind feliratozni, tisztelet a pénzkivételnek, éljen a dijákhitel. Figyelem, az Ön biztonsága érdekében a tranzakciójáról filmfelvétel készül. Tavasi lázsongás: kor-, akarom mondani, körhatáros tranzakciófilm. Szép asszociációk, szebbnél szebb át- meg átutalások. Kitűnő fő- és még kitűnőbb mellékszerepek. Van, akiről előre tudni, hogy kárt okoz, van, aki Posztkár-díjra érdemes. Öt-hat emberről van szó ebben a csapatban. Írni csak a győztesnek szabad. A többiek? Lomok az irodalom-udvaron. Szerethető, feledhető, kerülgetni való holdudvari bolondok. Ők vannak többen, de nélkülük a kevesek nem jutnának sehová: ha ők nem villognának a leállósávban, a haladóknak talán fel sem tűnne a saját mozgásuk. Egük égeztével?, tanulmányaik végeztével?, később, mint soha?, közülük is ki fogják tenni páran az elakadásjelző háromszöget.

Figyu, a napokban megszületett a Spanyolnátha művészeti hálóterem (www.spanyolnatha.hu) kistesója, a Spanolnátha művészeti mifánterem. Általa lesz része a tavasi lázsongás az Európa kulturális főhálósa projektnek: e pályázat legjobbjai a kötet megjelenése előtt a művészeti mifánteremben teremnek. Végre a homályos csattanó: főnök!, sóljon, ha beérett a gyümölcs! Rendben, sólok.