Trieszt vagy Udine városában,
   egy hársfasor alatt,
mikor levelek varázslatában
   megérkezik a tavasz...
   fiatalon
és erősen ott élt valaki bent.
   egy halott énekelt
szép fiúk szerelméért.

Színház az ég alatt, hol aki föllép,
   elmondja részét és eltűnik...
rá a csillagok, föld és szemfödél,
   eső hull.
   a semmiből jön a tavasz,
mezőbe elhalt búzaszem.
   meghalt az éneklő halott:
felkelt és elhallgatott.

Őrzöm a napot... Őrzöm szégyentelen,
   kortalan testemet,
az új Vasárnapokat jövőben és múltban.
   a semmiből jön a tavasz,
   egy bika tart boldogan a halálba.
Fiam, ma vasárnap van.
   vége van
második életünknek is.

(A kurzívval szedett részek idézetek
Pier Paolo Pasolini Halálom napja,
A szép fiú litániái, Földemre visszatérve,
Dávid, Kis románc és az Egy halott énekei
című szövegeiből, Parcz Ferenc fordításában.)