na, helló-ló
ja, igen a cseh filmek
azok olyan jók

én költő,
publikálok, kakálok,
és mindig más lukra járok
organizmus — napi —
napinapinapinapinapinapi
no meg egy kis orgazmus ugyebár
— kutyafülű aladár —
(vagy tacskó, ó, no)

jaj, de mit is tehet a srác
ha tele a zacskó
tele a tár —

egy orgazda világban
pusztuló hazában
csupa báj a srác
aki mindent megmagyaráz,

de azt nem tudja beadni nekem,

hogy ez így jó

felgyújtott Ménrót presszó —

úgy borultak ránk a fák, mint templomhajó,

— és te szerettél —

a neonvörös telefonfülke olyan megkomponált,
mint egy fotón, a Kortárs Galériában

— és én még mindig nem szerettelek —

játszanak velünk,
megtervezik a színpadot
elkészítik a díszletet
beválogatnak egy előadásba
egy sztoriba

tudod, mint a Truman showban

játszanak velünk,
kinyitották a bérház ajtaját

— a rendező ötlete volt —

(de rajtunk állt, hogy nem
mentünk be )

Soha nem foglak úgy, ahogy te,
ők csak, összehOzták,
és rajtam áll, Hogy
nem lesz SohA —

és újra eljött a hajnal
lágy szellő borzolja testem,
itt a balkonon Pesten
és te ott állsz kibontott hajjal

rám nézel vágy-piros arccal,
bőröd vakít az égszínkék reggel
magadba hívsz — virágos paplan —
olyan, akár egy vágy-nedves kertben

vérnarancs-színű hajad rám borul,
és megfeszül jázminillatú combod
szívünk csak dobog konokul

töltök neked egy pohárka bort,
utána mindig összeszorul
— a lélek csak hajnali hóbort —

a lélek csak hajnali hóbort
egy kis ó-bort gyere igyál velem,
bújj ide még, nem kell az a short
légy még egy kicsit angyal nekem

megölelsz csendben: — „azt a sort!”
kéred, szavaljam el neked,
te azt annyira szereted
„milyen csonka ma a hold...”
mellém hajolsz — borízű csók —
menni kell már, nehezen
mozdul a test — ne mondd ki azt a szót —

a pólómat bódultan keresem
legyen, vagy ne legyen ez a kór,
vagy tán kolera ez a szerelem

vagy tán kolera ez a szerelem
ami gyógyíthatatlanul fáj
és a felkelő nap inaiban mérgek
a dohányszagú dél már csupa vád

de el innen sötét elméletek
szerelem fészke még az ágy,
ne menj még — betakarlak, ne fázz-
szorítlak én, el nem engedlek

igyál még, leöntlek borral
és most megtisztítalak tőle
Dionüszosz nimfáinak dala hív

gyönyörű kéjbe mártott bőre
a bor színe alatt nyílik a vágypír
soha nem találtam még ilyen nőre

soha nem találtam még ilyen nőre
szemében tűz — piros szemű angyal —
eper ízű szíve tele harccal,
csak úgy döfködi a hűtlenség tőre

mindenhonnan elkéstél már
otthonról, a munkahelyedről,
ez a nap is eldőlt
újra veszekszik majd veled a ház

megcsókolom alma-feneked
cigire s újra lángra gyújtasz,
szex-őrült ötödik emelet

lezárhatnád végre a múltat,
hagyd ott hazug életed
csak rajtad, máson nem múlhat

csak rajtad máson nem múlhat
én már feladtam mindent
soha nem megyek el innen
szerelmed bárkivel lángra gyúlhat

várni fogok rád itt, a szobában
ajtót se nyitok - akár egy évig
csak neked - mások hiába kérik -
s jöttödnek vágya minden fohászban

lelki pantomin minden perc
ó, mikor lesz a költözködés
— nem lesz tán soha, de hinnem kell —

komótos, kimerült öltözködés
egymástól megszökni nincsen hely
a remény csókjait kérem örökké

a remény csókjait kérem örökké
az asztalon egy tál cseresznye,
szádba adom kezed kezembe
olyan édes a szád, mint a törökméz

válladon már a tarisznyád
a szerelem szigetéről el
a szomorúság mélyről felel
hiány, s a széken a harisnyád

az erkélyről még integetek
— mikor lesz újra ilyen nap —
kávé kell, vizet melegítek,

asztalhoz ülök, munka van
telefon csörög — hitegetek —
dél óra egy, vérvörös zselatin a nap