R_evolution
Fecske Csaba
1948-ban született Szögligeten. 1962 óta él Miskolcon. Számos könyve — versek, gyerekversek, mesék — jelent meg. Több irodalmi pályázat díjazottja — Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költői verseny — és a Szabó Lőrinc-díj, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Alkotói Díj birtokosa. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettet kapott, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának Pro Literatura-díjával jutalmazták, gyermekirodalom kategóriában. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. 2008-ban József Attila-díjat kapott. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Fecske Csaba
Évszakik
Tavaszda
a juharfán füttyös
rigók rügyeznek tavasz van
nagyot hörpintek a zöld levegőből
alig férek el magamban
süt a nap vagy őt sütik
rántotta lesz belőle menten
gyűrűző mosoly a fintorból
örömmel jelentem
valahol messzi harang szól
ha nem szólsz hozzám azt hiszem
már megint haragszol
tavasz van bizony
gyönyörű tavasz
részemről mindenkinek szevasz
megpihen a szél tátva a szája
olyan szép a lomb halk muzsikája
a csuromzöld levelek
szerelmes susogása
Gyári nyár
Rilkém nagy volt a nyár nagyon
kicsit tán abba is hagyom
házam nincs hazátlan vagyok
szívem hideg kéz sikálja
mit érdekel hogy cél vagy ok
ide jöttem hát itt vagyok
a lét önmagát kínálja
szép még ha bele is halok
Őszike
itt van egy vers itt van újra
szép mint mindig énekem
régi dalt zeng szívem húrja
Isten arca tűnik át a véneken
ökörnyálzik a bamba ősz
íme rímelni jő a csősz
verskunyhójában mélán elhever
lehetsz majd csősz te is kishaver
ropog a lomb a láb alatt
engem ez a hang nem zavar
amíg lesz levél lesz avar
ha volt nappal lesz este is
Telünk
Uram jól hidegre tettél
fázom mint mindenki
aki itt él
hideg van és fehér
de mondhatom a vicsorgó tél dühe
nélkülünk mit sem ér