R_evolution
Csorba Piroska

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Csorba Piroska
Utazás
– befelé, vissza, sehovába, távolba, közelre, régvoltba, kitaláltba, lét-előttibe
Ladányi-Turóczy Csilla: Sárkánynyelv – Palimpszeszt, 2006
Igen, utazom. Csak látszat az, hogy ülök a széken az íróasztalom előtt, az Intercity kupéjában, csak látszat az, hogy mozdulatlanul elnyúlok a fotelben, heverek a kanapén, az ágyon… Valójában utazom. Néztek rám: bolond vagyok, lélegző, mozdulatlan tárgy a testem, kezemben könyv, címlapján dacos, szótlan kislány, kezében kés, feje fölött szavak. Néztek rám: te bolond, csak olvasol, nem utazol sehová.
Ti vagytok a bolondok: ez itt a kezemben valójában menetjegy és térkép, ez itt a kezemben maga az utazás, az út — befelé, vissza, sehovába, távolba, közelre, régvoltba, kitaláltba, lételőttibe, mindnyájunkban lévőbe. Ez a bédekker úgy ír le, hogy megelevenít. Nem maradsz kívülálló, nem tanú leszel, hanem résztvevő, utazó magad is. A szavakba zárt mágia, ahogyan olvasol, működni kezd, visszahat rád.
A ’bédekker’ szerzője Ladányi-Turóczy Csilla. A földrészt, ahová elvisz, magadban találod: gyermeki mélységeidben, a rárakódott felnőtt-évtizedek alatt érintetlenül.
Ha el akarsz oda jutni, Olvasó, indulj velem e versek repülő szőnyegén! Mindannyiunkban ott a mesés Kelet minden csodája, a mitológia szörnyei, a középkor félelmessége és varázsos hiedelmei, mindannyiunkban ott a mennyország, ott földi városaink és házaink ’égi mása’, ott a különös, szavakkal le sem tapogatható világ, ahol az apró tárgyak felnagyulnak, a láthatatlan láthatóvá és érzékelhetővé válik.
Ha azt hiszed, csak ez az unalmas hétköznapi létezés van, a monoton, egysíkú életed, s ha megcsömörlesz ettől, ha az undor elveszi az életvágyadat, ha kalandra vágysz: akkor indulj vissza ebbe a világba!
Tudom, hogy verseket olvasni nem divat. Nem népszerű. Tudom, hogy kevesen teszik. Hát persze. A Himaláját sem másszák meg sokan. De akik megteszik, kifosztott pénztárcájukkal is gazdagabbak egy nábobnál.
Ne add fel, Olvasó! Soha ne add fel, ha nehéz.
A mágia csak az ismétléstől működik.
Olvasd hát újra és újra. Soha ne némán, hanem suttogva, bármily halkan, de mégis kimondva, alig neszező s-sekkel és sz-ekkel, recitálva. Így működik minden ráolvasás, minden varázslat. A szöveg felületén elhalványul a jelentés, és kimondhatatlan rétegek bomlanak ki alatta. Lépj az Égi gangra, s aztán járd végig a versek útját: papírnők és Hüvilyke világát, Izoldák bánatát, a verbális kiskések okozta sebekét, a babagyilok félelmét, légy az Úr kutyája… Míg az utat bejárod, különös átalakuláson mégy át: félálom-féléber állapotban sodródsz a halál, az üresség, a félelem, a kegyetlenség, az árvaság felé. Fölébrednek benned a mesék és mítoszok ősi képei, borzongásod az önnön — és az emberiség — lelkének barlangmélyeit újra bejáró utazóé.
Ladányi-Turóczy Csilla verseiben mesék laknak: történetek és történések, bábszerűen megjeleníthető alakok, szürrealista festményekre való helyszínek és események. Mégsem ezek a legfontosabbak, nem a történet, nem a szereplők, hanem — akár az álmainkban — a hangulatok, az érzések, amelyek ereje vetekedik az ébrenlét realitásának keretei között születettekével.
A Sárkánynyelv versei olyan világot tárnak az olvasó elé, amelynek az atmoszférája az álmokéhoz hasonlóan fogva tart. Az atmoszférateremtéshez tehetség szükségeltetik, míg az allúziók és reminiszcenciák gazdagságához széleskörű műveltség. A szerző mindkettőnek birtokában van, így duplázódik az olvasói élmény is.
A jellegzetes — gyermeki-mitikus, egyszerre félelmes és vonzó — hangulatiság mellett a hangnemek sokszínűsége, a nyelvi játékos virtuozitás is erénye e kötetnek. Az egyetlen versmondatból álló Panelproli tréningruhás lírai alanyának mondókája egyszerre szatirikus és szomorú. A cipőhajfésülő „haj- és léktalan Muruly” nosztalgiájában együtt villódzik a humor és a villoni tűnt időket sirató örök attitűd. O’Larry a szabadságharcban ironikus ’eredetmondája’ mosolyra fakaszt: „O’Larry szabad volt, harcos, / lelke-karja repedt, karcos, / tompaházi asszonyszemély / férjül vette, így lett szegény / hungarus, s szabadságharcos” , a Keret és legények című vers ’keretből kilépő legényei’ a Toldivá válás vágyát ébresztik a versben velük találkozóval: „Mért nem vagyok tilalomfa, / ütve egy csekély halomba?” , A Carmen idioticum önironikus paródiája jelzi, hogy a mágikus világban való utazás egyszerre tesz lehetővé azonosulást és távolságtartást is — a költészet nyelvet nyújt önmagára, kicsúfolja önmagát is.
Varázsigék, mondókák, átokformulák és ráolvasások szófüzére, hol zsongító zenéje, hol sodró áradása mind-mind a nyelvvel való biztos bánni tudás jelei, amelyek először hatnak, s hatásuk-szépségük apró titkait csak utána fejti-fedezi fel az ember. Vannak itt mesteri rímek homonimákkal („parázna-parázna”) , szótagcserével („ultrahangot-harangot”) , magas-mély magánhangzókkal újratöltve („bérkaszárnya-szürke szárnya”) , szót megtörő enjambement („felszállunk az utol- / só negyvenhetesre”) , egyedi szóalkotásával és az i-k, ö-k és ü-k sokaságával komikumot teremtő vers: „púdertükör, mi tükörül / piros ridikülben csücsül”(Piperetükör) . S nemcsak a rímek, a ritmus is változatos: van a kötetben füzérszerű, kalevalás ismétléssel szóló kétütemű nyolcasokban szóló alkotás: „Két kis üres babakocsi, / gyerekkocsi, babakocsi, / fut a gangon körbe-körbe, / fut üresen, tengelyt törve”(Két üres babakocsi), tiszta daktilusokat pattogtató: „Koppan a mennyei gangi sereg, / koppan a partvis, a nyél lepereg, / szálljon a porcica, szálljon a toll…” (Égi gangi boszorkányok érkezése), rövid, alliteráló sorokat ráütő rímekkel zengető: „Ál-női dalban / zajlok, zavartan / sodor a sorsom, / settenek, / zümzüm a méhem, / elfekszem ébren, / hálókötésben / rettegek…” ( Ál-női dalban).
Ladányi-Turóczy Csilla első kötete arról tanúskodik, hogy a szerző erős atmoszférateremtő képességgel sajátos versvilágot tud építeni. A jól szerkesztett könyvet (a szerkesztés Horváth Viktor munkája) élmény volt olvasni. A szerző jövendő útját megjósolni lehetetlen, kijelölni nem tisztem, nem is tenném. A mesés-mágikus-alámerült és újra felhozott birodalom, amely a gyermekkor és a tudatalatti mélységében gyökerezik, s amelyből a Sárkánynyelv sokat megmutatott, van olyan gazdag, hogy új kötete(ke)t építsen — ez az érzésem. A versdialógusok drámai-balladai készséget, Hüvilyke, Adolf, a moly, Medilla, a papírnő alakja mesemondói jövőt, a Boldogok a feledékenyek és az Időzökkenés, a kötet számomra legszebb darabjai tehetséges lírikust ígérnek.