angyalok a fákon alszanak

az angyalok a fákon

honnan tudod hogy angyalok

szárnyuk van lehetnének

madarak is a fákon

honnan tudod hogy fák

águk van levelük nincs

tél van ez egy másik

évszak különbözik

a tavasztól ahogy

az istentől az angyal

hasonlít az angyalok

a fákon alszanak ez egy

csúnya szó madarak

a magvető az út szélre

áll megismétlődik

a történet körülöttünk

profik és idegenek

az aratók angyalok

szenteld meg gyomrunkat

az igazságban kék volt

tegnap az alkonyat

a délután kigyúl

az ünnep az isten

szájában megpuhul

egy valóságos színész

egy valóságos színészt

egy valóságos színpadon

szerzői utasítás

kurtítja neved

nekem kell válaszolni

az óra az asztalon

marad még idő

nem kell kabát

fele hallgatás

fele néma csönd

a kabát marad

az asztalon ráncok

a terítőn barázdák

mondd el szerelmesen

parázna történeted

másik halálra gondolok

hallgatom meg vasárnap

hó hull a telefonfülkében

a hallgatás a félelem

nem vagyok normális

imádkozom a testben

a hó hallgatása

erre a padra nem ülök

le az írásra gondolok

nem a hallgatásra

elkezdődik amikor el

kezdődött gyanús

az angyal ha sokáig

követi az időn kívül

a tavasz nyomát

az első angyal névtelen

a másodiknak neve nincs

a harmadik angyal névtelen

a negyediknek neve nincs

az ötödik páratlan nem

haragudhatunk örökké

arra az idegenre akit

valamikor szerettünk de

már nem szeretünk

a hatodik angyal

tévedés a hetedik

angyal idegen nem

haragudhatunk örökké

arra az idegenre

nem muszáj lennem tavaly

tavasszal olvadt el a tavalyi

hó a kézfejen ráncok és

az agykérgen barázdák

sétálok kicsit a parkban

szőrös sál a meztelen

nyak körül északról aszály

érkezik nem így képzeltem

a rendet hattyú és hóember

erre vártunk vagy nem

tudom mire ma éjszaka

ki vágja föl piros ereit

a sötétben a szökőkútba

szavakat dobálnak az angyalok