2010 nyár
Cseh Károly

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Cseh Károly
Orosz költők
…
Alekszand Makarov-Krotkov
(1959)
ÉJSZAKA
K-nak
fölriadt sóhajomtól
titkolt szavam
− óvatlan voltam −
s ajkadon kezdett el
susogni
SÖTÉTBEN
testetlen sötét
minden éj
mint az emlékezetvesztés
kinek suttogjuk
ki hallja meg
hogy susog ajkunkon a szó?
BIZALOM
ikonnál
sötétebb
a fa
puszta kézzel
illetem ágát
Alekszandr Tyimofejevszkij
(1933)
LORELEY
Szolovjovi kórházban fekszem,
Hatos a kórterem száma,
Se inni, se enni nincs kedvem;
Reggel óta szenvedek már ma.
Borostás arcom elvadult azóta,
S mint egy bagoly, nézek rátok,
− Kötözni való idióta −
Egyre csak pár szót darálok
Kifulladásig, s megint kezdem,
Motyogva, halkan, sírin:
Ich weiss nicht, was soll es bedeuten,
Das ich so traurig bin.
Irina Kovaljova
(1964)
A BOROVSZKIJ UTCA
A dácsaablakból, mint nyáron,
Oly hars körül itt a zöld.
Napok csorognak csöndes áron,
S jólét, siker is ránk köszönt.
Zöldjével mindent, mi fáj s éget,
Üdén gyógyít itt a lomb,
S ha Szűzanya magához kéret,
A mennybe száll majd a gond.
Dalolni gyűlnek a szomszédok,
És kocka perdül itt ma,
S mert rád leltem - az élet fényt oszt;
S ez így is volt megírva.
ÖTÖDIK ÉVSZAK
Emberibb télért halk imát
Rebegnek a gyászló berkenyék,
Sápadt rubin ajakuk neszét
Elnyeli mind a hóvilág.
Fehérbe bújt zörgő babér
Árvult léptek alatt az avar,
Április hetet-havat kavar,
S az ötödik évszakba ér.
Száraz könny a levél, pereg,
S nemhiába zokog az erdő:
Az ötödik évszak már eljő -
És mindenek vezeklenek.
Jelena Iszajeva
(1966)
DIADALMAS
Mindent tönkre azért a babona se tehet.
Szirmokat szórtam, sorra szélnek eresztve.
S harmadikra a székfű kikotyogta: „szeret”.
Előbb „rá se ránt” volt,
majd „a fene megette”.
Szemem a júliusi kertről felemelem,
Homlokba hulló frufrum oldalt simítva:
Azt választottam büszkén, ami kellett nekem,
S nem azt, ami előre meg vagyon írva.
MILYEN CSÖNDES…
(Kakoj horósij, tyíhij…)
Milyen csöndes, jó a nap ma,
Mindenen lustán napozva
Nap heverész.
Homokot ás meg lapátol
Egy csöppség, eb ugat távol,
S a lélek − válva súlyától −
Csodára kész.
Ami fontos: a méh hangja,
S hogy törzsön csordul a gyanta,
És most is kerül asztalra
Csilló eper.
Fény és melegség a lényeg,
Porig ég a múlt egészen,
S lehull mindaz, mit átéltem:
Fölös teher.
Leonyid Volodarszkij
(1950)
A VÍZÖZÖN HÍRNÖKEI
Vízözönt hírelnek a záporok
Mindenütt, és mind erősebbek.
„Európa-ház” − az ár rád zuhog,
Kényelmed most kényelmetlen lett.
ISTENEM
Istenem, úgy hittem benned, úgy,
Ahogy végképp nem hiszek benned most!
Cárnőtől rabig röpke az út,
S bukott angyaltól is fenevadhoz.
1939. szeptember 1.
A 70. évfordulóra
Szeptember kesernyés keserv*-ízébe
Égett gumi- s koromszag vegyült.
Gorgó-Medúza állt dermesztő merevül
A Varsói Szirénnel szembenézve.
És kardcsapásával a lengyel panenka
Nem tudta leütni e szörny fejét a porba.
S nem fehére − föle pezsgett a bajor sörnek:
A véres habok minden szájat megpörköltek.
Meztelen lány csüngött a főhadnagy nyakán,
Elengedni nem volt ereje sem talán.
A láthatatlan szálra egy ördögfi** kúszott,
Melyet atyja Moszkva-Berlin között húzott,
S táncolt soká rajta önkívületben, fenn!
Erdőn át meg csóvás fényt húzott a nap,
Ott, hol hömpölygő tankok sora haladt
S hamvadt el sorra a lávás tűzözönben.
2009.szept. 1.