2010 nyár
Vály Sándor
Képzőművész, 1968-ban Budapesten született, művészeti tanulmányait a nyolcvanas években végezte, 1990 óta Finnországban él. A finn Képzőművészeti Alap és a Tarihstan Akadémia tagja, 2000-ben a City of Immortality kiállítását az év kiállításának nyilvánította a zsűri. Filmeket készít és performanszokat mutat be, zenei munkáiból több lemezt adott ki.
Fontosabb munkái: Selected Works (2003-2008), Palladium Kirjat (2009), FotoWorks (2005-2008), Palladium Kirjat (2009), J.K. Ihalainen — Sándor Vály „Yötä päivää" runo CD n.u.d. records (2009), Bruegel Variations — Piano and SamplerWorks, CD n.u.d. records (2007), J.K. Ihalainen — Sándor Vály „Ei kenenkään maalla" runo CD nud records (2005), J.K. Ihalainen — Sándor Vály „Laiminlyödyn maailman todistus" runo CD n.u.d. records (2003), Cosmic Daybook, Apokrif (2002), Talazüek Ob Uzuk / Nekropolis, Apokrif (1998).
Bővebb információ:
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Vály Sándor
DADAworks
Mivel általában súlyosabb témákkal foglalkozom a képzőművészetben, igényem van arra, hogy kiengedjem a gőzt a fejemből és elszabaduljon az a felem is, amelyet ritkábban mutatok meg festészeti vagy szobrászati munkáimban. Vagyis a humort, az esetlent, a komikust, az emberit…
Erre kitűnő forma a mozgófilm. (Videót és super 8-ast használok hozzájuk.)
Ma a filmkészítés olyan technikai felkészültséget követel meg, amellyel képtelenség felvenni a versenyt. Minden kép mögött programozók, tervezők, grafikusok százai vannak. Ugyanakkor minél tökéletesebbé válik egy látvány, annál jobban veszti el az érzékenységét és tereli el figyelmemet a lényegről, vagyis a történetről.
Filmjeimet szándékosan „roncsolom” amatőrré és azon keresztül emberivé. Videokamerámmal megpróbálom a filmkészítés hőskorát reprodukálni épp úgy, ahogy Chaplin vagy Meliés készítette filmjeit. Vagyis technikai szinten ugyanazt a „kézművességet" használom, ahogy ők oldották meg a problémákat. Erre jó példa a Dadawork III., ahol a film fele nem film, hanem darabokra szedett stil-képek százai, amiket aztán egyenként photoshopban megdolgoztam. Így használtam fel a digitechnikát és grafikai programokat, amelyek végterméke lett az a hatás, ami a filmen látható a széteső szoborral.
DADAWORK II.
Ezt a filmet megelőzte a Dadawork I., ami megtalálható oldalamon, eléggé rossz minőségben. Ez volt az első filmkísérletem, és sajnos eléggé kezdő voltam még ahhoz, hogy mindent átlássak. Például feltöltés után nem készítettem biztonsági másolatot, s így a gépem borulásával el is veszítettem. Az egyetlen létező film a Youtube oldalán található. A Dadawork II. így egyben rekonstrukciója a Dadawork I.-nek. Tehát ez egy olyan kísérleti munka volt, ahol először próbáltam ki a video-editálás lehetőségeit. Loop, visszafelé fordítás, tükrözés, ritmusra vágás stb.
A film érdekessége, hogy ez még Guántanamo előtt készült, és amikor a hírek elkezdték sugározni a képeket, döbbenten láttam, hogy az én vicceskedésem − amikor fejemre húzott papírdobozzal, meztelenül föl-alá ugrálok a székről − kínosan emlékeztetett a valóságra. Persze nem kell ebben komolyabb összefüggéseket látni, de mindenesetre akárhányszor megnézem a filmet, emlékeztet Guántanamora. Hogy is van? Az élet utánozza a művészetet vagy a művészet az életet?
DADAWORK III.
Ez a videó Hans Arp La Siége de L'air versére született.
2003-ban Spanyolországban készítettem DADABOOK címmel egy könyvet. A könyv lapjai a tenger-öböl hatalmas posztóból összevarrt gátvédő homokzsákjainak kivágott darabjai voltak (gondolom azóta is emlegetik családomat miatta).
Ezekre a posztó-lapokra dolgoztam. Utamra Hans Arp verseskötetét vittem magammal olvasmányként, és ahogy — Arptól függetlenül — munkámmal haladtam előre, egyre többször jutottak eszembe versei. A könyv végső formájába belevettem néhány versét. Finnországba való visszatérésemkor vettem észre, hogy a La Siége de L'air verse több fordításban is létezik, és mindegyik más. Mivel dadaista versről van szó, a vers sokféle tolmácsolásra ( és félreértésre) ad lehetőséget. Mivel magam is fordítok, érdeklődni kezdtem e vers iránt. Fordítási problémák, félreértések, jelentéstartalmi változások stb. E problémát a szoborban (térben) tudtam a legjobban megfogalmazni, ugyanis a szobor körbejárásával folyamatosan változik a vers architektúrája. Honnét kezdődik, hol végződik, melyik sor után mi következik, jobbról-balra, balról-jobbra, és így tovább. Ezzel a szoborral megtudtam oldani a fordítás problémáját és egyszerre jeleníteni meg az összetolmácsolást.
La Siége de L'air
Aztán elkezdem a verset zenébe átültetni. Lied-be dolgoztam. Ez a vers tolmácsolásának egy újabb lehetősége volt, mivel feszültséget lehetett vele okozni a klasszikus forma és a dadaista tartalom miatt. A felállás izgalmas volt számomra. Férfi és a kísérő zongorista. Ráadásul a lied marha unalmas műfaj, néhány Schubert darabot leszámítva. Tehát minden adott volt, hogy érdekelt legyek ebben a dologban. A lied műfajából kiindulva egyértelmű volt, hogy németül énekelem fel. (Nem tudok németül, és az akcentusom erre a feszültségre még jobban rásegített). Miután elkészültem az anyaggal, léptem még egyet és filmre vittem át. Így körbement a dolog, ahogy a múlt század elején is érvényben volt még az egészséges társművészet elve. Jó példa erre a Gyagilev orosz ballet-ja, Sztravinszkij zenéje, Coctoeau bevezetője és Picasso díszlete. Együtt a zene, színház, tánc, képzőművészet és irodalom. Ez volt számomra is a vezérelv. Így születet meg a Dadawork III. amit aztán tavaly Juha Valkeapää hangművésszel be is mutattuk észtországi koncertsorozatunkban Hans Arp karaoke címmel.
DADAWORK V. — La Siége de L' air — No 2. Hans Arp Karaoke
Erről a filmről akkor nem kell beszélnem, mivel ennek a koncertnek az alapjáról beszéltem az imént. Ez a végkifejlete a történetnek.
DADAWORK V. The Artist and Death
Ennek a videónak szintén előzménye van, és talán nem is annyira vidám, mint a végső film-formája. 1989 és 1999 között egy komplett projekten dolgoztam, amire 2000-ben megkaptam az év kiállítása és a finn kritikusok díját (ez egy vállveregetésben és egy pecsétes papírban kapott formát). Finn múzeumokban erről a projektről néhány kiadványon kívül semmiféle dokumentáció nem létezik. Még ugyanabban az évben elvesztettem műtermemet, mivel nem tudtam fizetni a bérleti díjat. A műteremből való kiköltözéssel elég sok művemet pusztítottam el, mivel nem fért el az új raktárban. Tavaly költöznöm kellett régi lakásomból, és szörnyülködve vettem észre, hogy a lakás pincéjében is van ebből az időből néhány művem. Gyorsan végigtelefonáltam ismerőseimet, múzeumigazgatókat, galériásokat, művészettörténészeket, kritikusokat stb. hogy ha kell, vigyék el, mert én nem tudom többé megtartani. Két nap múlva visszatelefonáltak, hogy nem kell az anyag, mert mittudomén mire hivatkoztak. Ekkor telefonáltam Juha Valkeapäänek, és az éppen aktuális terrorista videók alapján feltettünk a youtube-ra egy filmet. Csontvázaknak öltöztünk be. Ez abból adódott, hogy amikor terveztük a videót és azt, hogy milyen formában jelenünk meg — kiderült, hogy mindketten évek óta foglalkozunk a Dans Macabre-témával. Itt volt most az alkalom, hogy ezt részben megvalósítsuk. Ezt a halálfigurát annyira megkedveltük, hogy elkezdtem tovább foglalkozni vele. Így született a Dadaworks V. Tehát így összességében a Dadawork V. The artist and death, nem csak egy szimpla film, hanem egy hosszú folyamatnak az ironikus feldolgozása.