Hetvenegy volt − a részletekre franc se' emlékszik.

Ráczzsóka kábé  századszor hagyott volt cserben.

És „Hol volt már az ezüst nyár − óóó az ezüst nyááááár.”?

A Diósgyőri várban volt. Akkor hallottam először az LGT-t.

Tengelykezű  félember voltam Zsókátalan.

A farkam a torkomban dobogott.

Szemét egy nyár volt. Sehol sem nyíltak kapuk.

APUK.  Csupa out-put, mindahány észrevétlen.

Ott ültem „csillámló sziklafalon, az ifjú nyár” − azaz Ráczzsóka meg sehol.

„Gondoljátok meg pro letárock!”

Agitálok, ejakulálock.

Rock, vagy sehogy se' ROCK −

legkevésbé roll.  AND.  Ténferegtem.  Épp turnus váltás volt Tapolcán, s életemben először összevetettem APÁM-mal az orcám.    VAgy négy éve fontolgatott szándékkal folytatólagosan visszapofáztam. „Össze merészeltem VELE bajszinkálni…”  Ezen úgy megütődött, hogy megütni is elfelejtett.

Hogy Ráczzsóka nem jött, sehol nem volt  az Ezüstnyár, csak az a tengelyekezű félemberség… Nagyon büszke voltam magamra. (Hájszen lázadock.) Ott mászkáltam, ahol visított a domb. Az AVAS  szomorún nyarazott.  És „ballagtam  épp' a szajha felé” rőzsedalok, mifaszok. És időre ott voltam a  Garde de TISZA-n. Remélve végre +halock.  Egy perc. Sehol nem voltak a miskolci K apuk.  Vigyorogtak mind a vén apuk.  Apám  akkor 53. Most, hogy EZT írom, 56 vagyock. És  akkortól az volt az avasi mesém, hogy én ottan  egy hegyi utcán megismegkedtem egy lánnyal, hamar bevitt egy pincébe,  és akkor és ott  megismertem A NŐT. De többször is,  alaposan, de nagyooon!…  Egy Moldova novellából loptam, aztán Pesten meséltem gimihosszan , hogy most már én is túl vagyok mindenen. NAGY szükségem volt rá, hiszen  Ráczzsóka augusztus végén kidobott.