A múlt felé

Nemcsak a szó, a dallam,

gyerekléptek a sivatagban,

madárcsicsergés a tóban,

közelítek − de honnan.

A tevék púpja kőszobor,

a múlt barlangja felé sodor,

mért hagytál el nem értem

mielőtt a barlangba értem

Évtizedek

             L.A. emlékére

Kastélyokban kéne járni

nem a plázákban bolyongani

az évszázadok fodraiban

hullámzik a kastély

apró körték forgolódnak a tálon

csíkos szék villantja

bársonyos menedékét

múltak mágneses illata

lebeg a földgolyó felett

még érvényes a szavak mágiája

nem múlnak el a szavak

kézenfogva forognak a földgolyón

kézenfogva kézenfogva

gyerekkori angyalaink

itt röpködnek a földgolyón