Link küldése ímélben:

AKKOR, JÚNIUSBAN

Júniusban
               úgy kószáltunk a külváros
Házai közt
                − mint elíziumi mezőn.
Nem tudom milyen volt.
                                   Tudom: boldogságos.
Június pora,
                  lengett, mindent ellepőn.
Elnézlek ma,
                   nézlek hosszan, vigasztalan
Sapka. Apu. Az ujjon gyűrű.
S milyen törődött arcod,
                                 mennyi ránca van.
Mennyi a ránc, és milyen sűrű!

Szergej Boloruszec
(1959)

FEKETÉN-FEHÉREN

 
Kakas kukorékol fel árván,
Kakukk kiált kettőt, s dél táján
Mind a kettő elfárad.
Árad
Még a fény, majd szürkébe lábad.

Elvagyunk fölös mozgás nélkül,
Mint ablakban az ég, úgy élünk:
Az igazságnak is csak része
Fér a lét kockás négyzetébe.

OLVAD A JÉG

Végigdübögve a vízlefolyón,
(Mit neked − bobs leigh repülés csak)
Hirtelen − törten s egybetapadón −
Útra zúdul jégkupac, jégcsap.

Menedékút a hősies végzet:
Széttörni álomi talajon...
S naptól olvad el. Ilyen az élet.
S a halál is hasonló nagyon.

SAKK

Eltűnt a bábuk harmada.
Helyük üresen marad ott.
Nagymester, augur soha
sem lehetsz − csak múló gyalog.

Nem fer a játék, térj magadhoz:
Ősi a bűn − vétkes: a balek…
Menj hát a „Tiszta tavak”*-hoz,
A „Pátriárkák Tava”* helyett.

• Csisztije Prudi, Patriarsije Prudi: tavak Moszkvában. Az egyik − a tiszta − a paradicsomi helyre, a másik − Mester és Margarita regénybeli − ördögi helyre utal.

Sztella Morotszkaja
(1962)

DÍVÁNY
(divan)
               A. M. K-nak (I.)

kettőnk nyughelye
már életünkben is
kétméteres

MADARAK
    (ja...)
                A. M. K-nak (II.)

neked én
marokba fogott
cinke vagyok

csak az égen lebegő darut
el ne ereszd −
mert lezuhansz

KEREKDED

Add ide tenyered:
hadd csókoljak a szívvonaladba bele,
s tojás lesz az ólom a kerek,
s madarat rejt már a belseje

REGGELI ÁLOM
(Utrennyij szon)

Becézőbb tenyerednél
fehérebb térdnél tejnél dunyhánál
zuhanyzó függönyén végigezüstlő víznél is hosszabb
s bágyasztóbb a csóknál
ez a reggeli álom

sötétítő ráncai közé simul
nyújton-nyújtózik takarónkban
s rózsaszínbe vonja a testet
ez a reggeli álom

végtelenedve
a lelkem mint egy selyemszál
leng a gyönyörben

szűzen szeretnék időzni ilyenkor
finom gubómban
szitakötőszárnyat igézve magamra
hogy sose szeressen mást a kezem
s talpam sose érje a földet

1999.

Tatyjána Kuzovleva
(1939)

CSENDES

Mondják, a Csendes-öbölben
Nagyon csendes a tenger.
Nem zúg, nem háborog körben,
Lázadni soha nem mer.

Éjféltájt sok zugba rejtett
Sértés lapul hallgatag:
Csendes öblök, csendes lelkek
Mélye ilyen csalfa csak.

KETTEN A BOLYGÓN



S nyíló hársak jó szaga újra.


Madarászó, június utolja


Hüppög, dal fakad.


Teljében a nap.


Túl sok fény az ablakon túl ma.


Túl nagy a bolygónk? Már elfordulva


Is: lépted csak felém halad.



Nem botolhat, nem kerülhet el:


Hunyt szemhéjad alatt rejtel el,


Meg ébren is velem leszel.


S megint fölém hajol a hársfa,


Nézi: lépek mezítláb járva,


A lét ingovány-sávjára,



Oda, hol minden gondom-bajom,


Köznapom, ünnepem, szombatom,


Pihenőm, nyüzsgő napom, 


Éji kacaj után a könnyet,


Bánatom − s a sikert, ha röptet:


A „TE” szóban elmondhatom.