Ribáry Zoltán
1968., Vác. Felsőfokú tanulmányait a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végezte magyar-művelődésszervező szakon, 1992-ben diplomázott. Pályakezdőként egy tanévig a váci Földváry Károly-iskolában dolgozott, 1993-1995 között a Pest Megyei Hírlapnál kezdte – gyakornokként – újságírói pályáját. Hirdetésszervezőként, könyvkiadói pr- és marketing munkatársként, számos újság külsőseként dolgozott, majd másfél évtizeden át a 24 Óra című Komárom-Esztergom megyei napilap újságírója, lapszerkesztője volt. Az újságírás alapjairól szóló szakköri foglalkozásokat tartott számos középiskolában. Ezután rövid ideig egy kis művelődési házban dolgozott művelődésszervezőként. Jelenleg a Váci Hírnök című önkormányzati lap újságírója, lapszerkesztője. SPN könyvek ajánló
Ribáry Zoltán
Novák Valentin kerékpáros regényéről
(Álomturbina – Kerékpáros regény, 2016, Hungarovox Kiadó)

Novák Valentin a kerékpárja szarvába (legyen ez most a hétköznapi valóság, saját valósága szinonimája) erősen kapaszkodva vág neki hegy-völgynek új regényében, de nem sokáig ragaszkodik a Föld nevű büntetőbolygó (idézet Tőle) dagonyájához — és ezzel útjára is indítja főszereplőjét.
Sziszi(fusz) elengedett kézzel, bekötött szemmel, vagy ha úgy tetszik vakon, ellenben erős belső látással, féktelenül — soroljam még a hendikepes vagy épp szárnyaltató adottságokat? — teker bele a misztikus-mágikus mittudoménmicsodába, leginkább képzelete másvilágába.
Mert — nem a Coelho-i elhasználódott értelemben — misztikus-mágikus ez a műfaji kereteket feszegető kisregény, „nagybapesti”, „nyóckeri”, pilisi, határtalanul is határon belüli és kívüli társadalomkritikus ki- és beszólásokkal, nyilvánvalóan valóságosan megélt élethelyzetek íróhoz méltó tolmácsolásával, álomittas jelenetsorokkal.
A szerző írói munkássága mellett költő, nem is tagadja meg ezt az énjét, jó példa erre a kisregény szinte refrénszerűen, mantrázósan visszatérő mondata: „egy-két-há-négy-öt//egy-két-há-négy-tíz//egy-két-há négy’zenöt//egy-két-há-húzz”, ennek ismétlődése itt-ott az előzőekben olvasottak újragondoltatására, másutt inkább a következő részre hangolásra szolgál(hat).
Szintén költői szempontból figyelemre méltó még a Márkavers című szójáték, ebből akár verseny is kerekedhetne, érdekes kihívás lehetne, hogy ki milyen rímes művet írna bicikli márkanevekből kiindulva.
De térjünk vissza a történetmesélésre!
A szent család, József és Mária (méhében a kisdeddel) egy nagy kerékpáros körversenyen sorra nyeri a szakaszokat, és bár babérkoszorúsan távoznak a célállomásról, Jeruzsálemből, kis idő múltán már nem találnak szállást Betlehemben — az apokrifnál is apokrifabb történet végkimenetele kérdőjeles marad. Szilágyi Szilamér névleges főszereplőt bűvkörébe vonja egy kerekesszékes nő, bizonyos Léna, akivel újra meg újra keresztezik (KERESZTEZIK, a szó bűnfelismerő-megváltó értelmében is) egymást az útjaik. A Sziszi vezette kerékpárfutball csapat — egy képzeletbeli prekolumbián kódex feljegyzése szerint - minden ellenfelét rommá veri egy vérre menő, tehát sok-sok emberáldozattal, rituális fejvesztésekkel járó — tornán. Egy — lottó főnyereményből vásárolt — sokszemélyes családi aranytandem ellopása kapcsán felbukkan „Nagybapesten” maga a nagy Poirot, és leleplezi, hogy...
Ezek a jelenetek a személyes favoritjaim a regényértelmező futamon, de mások nyilván más részletekre tennék a zizit, ahogy a magyar tévés kommentátorok szokták volt mondani a nagy kerékpáros körversenyek közvetítésekor - zárójelben megjegyzem, hogy megelevenedik a regényben Marco Pantani alakja is.
Aki elkezdi a mű olvasását, az alatt bízvást beindul a képzeletbeli örök hajtós bicikli, hogy elrepítse bárhová.






