Kontra Ferenc
1958-ban született a horvátországi Darázson. A középiskolát Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban végezte 1977-ben, a szegedi JATE-n diplomázott 1982-ben, majd Brisbane-ben fordítóként dolgozott a University of Qeenslanden. 1987-91 az Új Symposion irodalmi szerkesztője, 1991-2001 a Magyar Szó kultúra rovatának szerkesztője, jelenleg a napilap Kilátó című irodalmi mellékletének szerkesztője. Munkái német, angol, francia, lengyel, román, horvát és szerb nyelven is olvashatóak. Prózáit egyebek mellett a Nappali Ház, a Holmi, a 2000, a Beszélő, az Alföld, a Kortárs, a Törökfürdő, a párizsi Magyar Műhely, a Leopold Bloom, a Mitteleuropa, a Borussia, valamint az Élet és Irodalom közölte. Elismerések: Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1994), Artisjus-díj (1995), Herrenhaus-Edenkoben, német irodalmi ösztöndíj (2000), Sinkó Ervin-díj (1987), a Forum Könyvkiadó regénypályázatának első díja (1987), Szirmai Károly-díj (1992), a Holmi novellapályázatának díjnyertese (1997), Híd-díj (1998), az I. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny első díja (2001). Legutóbbi kötete: Wien (regény, Helikon, Budapest, 2006).
Legutóbbi regénye Drávaszögi keresztek címmel jelent meg (2008).
SPN könyvek ajánló
Kontra Ferenc
#bluebeardscastle
a nyolcadik ajtóig kellene elérni, nem vagyok képes követni, nincs hozzá elég erő a lábamban, túl hosszú napot hagytunk magunk mögött, és amíg nem jön az éjfél, még mindig ugyanaz a kedd lesz, lemaradok, hagyom, hogy emlékek pattanjanak szét körülöttem, és mutassák meg belsejüket, mint az elhagyott termek, megállok a lépcsőfordulóban, ülök a kőpárkányon, megvár, aki követett eddig, úgy tesz, mintha fogyhatatlan ereje lenne, aztán tölt magának, és folyik lefelé a bor a herceg bütykös ujjain, a vörös salakföldön termő sűrű bor, megtörli a száját, böffent jóllakottan, aztán rám parancsol: éjszakára kint kell maradnod a parton, a várfalakon kívül, hogy bizonyítsd az udvar előtt a bátorságodat, a túlsó partról jön egy fekete bárka, azzal óvatos legyél, azt hiszi, láthatatlan, te pedig azt hiszed, megtéveszthetetlen vagy…
és nevet, mintha már tudná előre: mindennek másmilyen vége lesz, felszívódik, és eltűnik egyetlen sötét pontján keresztül az éjszaka, mint köldökén át az emberi test, ahonnan már megfejthetetlen lesz saját története, amire emlékezett
