Fecske Csaba
1948-ban született Szögligeten. 1962 óta él Miskolcon. Számos könyve — versek, gyerekversek, mesék — jelent meg. Több irodalmi pályázat díjazottja — Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költői verseny — és a Szabó Lőrinc-díj, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Alkotói Díj birtokosa. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettet kapott, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának Pro Literatura-díjával jutalmazták, gyermekirodalom kategóriában. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. 2008-ban József Attila-díjat kapott. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Fecske Csaba
Sz. Préda mondja
Ahogy a billentyűket ütöttem, vertem
— megérdemelték —, hangokat nyertem,
kellemes mollokat, goromba dúrt,
lelkemben fennkölt érzés vakondja túrt,
a zenész az örökkévalósággal szemez,
tahók és sznobok kérdik, miféle zene ez?
Nem ütöttem mellé a billentyűknek,
én Sz. Préda, maradtam magamhoz hűnek,
Bélám rakta a kottafejeket máshova, mint
kellett vón, a zseniális baki tiszteletre int.
Cantata Profana, fájdalmasan profán,
mint mikor egyszer atyám cserdített pofán,
és akkor jön nekem a Fából faragott királyfi, ó,
aki úgy néz ki mint unokatesója, Pinocció,
kedvencem méltán a Csodálatos mandarin,
akihez menetrend szerint jő a rím,
és minden alkalommal teletömi szám
dús kebleivel a csini Csocsoszán.
De hagyjuk már, mert a decens Bartók
még orromra csapja az ajtót,
amely mögött a Kékszakállú liheg kéjesen,
pedig nincs is ott a felesége sem.
