Nagy Lea
(2000) költő, diák. Budapesten él, gimnáziumi tanulmányai mellett képzőművészettel foglalkozik. Verseit közölte a Spanyolnátha művészeti folyóirat, Magyar Napló, Nyugat Plussz, Vár, Irodalomismeret, Eső, Irodalmi Jelen, Budapest, Tiszatáj, Vár Ucca Műhely, Pannon Tükör, A Vörös Postakocsi, Székelyföld, ill. egyik szerkesztője és szerzője a Suttogva és a Repülés c. antológiáknak. Az Irodalomismeret szépirodalmi rovatának munkatársa. 2018-ban jelent meg első, önálló verseskötete Légörvény címmel, a Napkút Kiadónál. Megjelenését az NKA támogatta. Könyvbemutatói: Petőfi Irodalmi Múzeumban, Írók Boltja, Nyitott Műhely. A József Attila Kör, a Magyar Írószövetségi tagja. 2019-ben NKA ösztöndíjas. Légörvény című kötetéért Debüt-díjat kapott.SPN könyvek ajánló
Nagy Lea
Mélabús cigarettacsikk
A füst beleette magát a kanapéba.
A festék mállik az ajtóról,
a plafon omlik.
A legyek, mint trófeák,
mereven tapadnak a tükörre.
A zenét lekapcsolták,
a függönyök elhúzva.
Ez is csak várakozás —
semmi beteljesülés.
Senki nem keres minket.
Ezek vagyunk.
Kormos arccal, vakon mosolygó
őrültek és bolondok.
Pontban
barna hosszú kabátban.
pontban kilenc negyvenkor.
vársz a parkolóban, mint mindig.
beszállok az autódba.
cigarettával kínálsz.
kezed remeg.
remegsz.
pontban kilenc ötvenkor.
elfogadom.
és elindulunk.
Zongora
A nappalidban volt egy
csontszínű zongora.
Ha unatkoztunk lenyomtunk
egy billentyűt.
Dúdoltunk is mellé.
Emlékszel?
Tudod, csak hogy
valami megtöltse budai
bérlakásod,
dohos csendjét.
Akkor még mindketten
szépek voltunk.
Ősz volt.
Egyre kevesebbet
láttalak.
Nem tudtam aludni.
Most sem.
