Aggie Falknak, Jack Hirschmannak

és Lawrence Ferlinghettinek

Köszöntelek, San Francisco, békés és kozmopolita város,

Köszöntelek, amerikai város, ki hullámvasutat játszol minduntalan,

Köszöntelek, és köszöntöm tested különönös földrajzi elhelyezkedését, amelyik befogadja lélegző magaslataidat, vállaidat és melleidet, amelyek a magasba emelkednek, ahonnan az utcák a tengeri öböl és a Csendes-óceán felé zuhannak alá,

Köszöntelek téged, és köszöntöm a hasadat, amelyik az Union square oldalához simul, a hasadat és a lábaidat, amelyek a kikötő irányába nyújtózkodnak,

Köszöntelek téged és a villamosaidat, amelyek felszaladnak és alászállnak a dombjaidon, huzalokkal körbevéve, miként az alpinisták, akik karójukat a sziklákba szúrják,

Köszöntelek téged, és köszöntöm himbálódzó villamosaidat, ahol fürtökben lógnak a férfiak és a nők, miként a szőlőszemek a nagyváros szőlőskertjében, ahol mindennap mindenki önként vonul a műhelyek és az irodák présházába,

Köszöntelek San Francisco, kozmopolita város,

Hi! San Francisco

Hi! Hi! and Hi...

Ay ! des latinos, hódolat és emlékezet...

Ay que linda! a szeretkezés és a gyönyör kiáltása, miként a fájdalomé is, mindazé, ami franciául is azt mondatja velünk: jaj!,

San Francisco, város fehéren és feketén, sakktábla-város, kötéllel meghúzott utak, ahol a szabadság lovának a dámajáték négyzetei felett kell átugrálnia,

Fehér város, a Földközi-tenger egyik kikötőjéből iderepült szellem, kicsapongás és sziesztázás városa, az Északi Part oldalában valahol, kicsi Itália,

San Francisco, elhagyatott és átutazó város,

város-falu,

befogadó és sétára hívogató város, ahol oly sokat gyalogoltam,

gyalogosok városa, ahol az autók még nem zabáltak fel minden emberi életteret,

emberi város, ahol csak kentaurokkal találkozunk, gumiabroncsokra szerelt nyomorékokkal,

San Francisco, a siker és a szerencse fekete városa is,

San Francisco, légkondícionált limuzinok fehér városa, szánalmas milliomosok végtelen limuzinjai, szőke vagy színtelenített barnák, hatalmas gyűrűkkel az ujjaikon, és arany Cartier karórákkal,

(Az avenue Poston található üzletben vehetünk egyet 35 000 dollárért),

San Francisco, itt, ahol ugyanúgy, mint Amerikában bármerre, fehér és fekete limuzinok hallgatag cápái találkoznak az utakon, múmiák és élőhalottak hullaszállító autói,

San Francisco, az életöröm fekete városa, amit a bárok nyitott ajtajából kiáramló dzsessz áraszt el vasárnap délutánonként, kigombolt ingű dzsessz, lábra kelt nadrág, amelyik az ablakon át ugrik ki az utcára, és ott táncra perdül,

Köszöntelek, csendes és békés város,

a Csendes-óceán partján,

város, ahol úgy lehet érteni a kikötői “Embarcadero”-kifejezést, mint Walt Whitman “camerado”-szavát,

San Francisco, város, amelyik a békére szavaz, és egyáltalában nem felejtette el a hajába tett virágok emlékét,

Köszöntelek a talán a Powell és a Chestnut utcák sarkán található okker sárga színű ház falán végigfutó mályvaszínű murvafürt virágaidért,

Köszöntelek a harangvirág bódító illatáért, és a datolya által keltett hallucinációkért,

Köszöntelek vörösen izzó virágaidért, az eucalyptuszokért, és a könnyező fűzfákért,

Köszöntelek a Washington square napsütötte falevelekkel körbevett templomáért,

Köszöntelek a Pánamerikai Torony fehér pallosáért, amelyik úgy van a városközpontban elhelyezve, mint napórában a mutató,

Köszöntelek a Golden Gate-hidad vörös portáljáért, amelyik eltűnik a kék ég közepén levő ködben,

Köszöntelek Coit tornyodért, a földrengés emlékművéért, és a közösülésre való nyilvános izgatásért,

Köszöntelek még az üzleti negyed felhőkarcolóiért is, amelyek csillognak az éjszaka fényeiben,

sötét felhőkarcolók, kultikus templomai dollár isten napsugarainak,

modern megfelelői az antik piramisoknak, az emberi szenvedés jelképei, emberfeletti, embert meghaladó, embertelen monumentumok,

Köszöntelek a felhőkarcolóidért, amelyekből nem hiányzik a szépség, (de a szépség egy kurva, a hatalommal és a pénzzel fekszik le örök időktől fogva),

Köszöntelek fénylő felhőkarcolóidért, amelyek árnyékban tartják mindazokat, akik saját erejükből akarnak boldogulni,

(A forradalom majd akkor tör ki, amikor a felhőkarcolók, amelyek a tömegeit fogadják mindazoknak, akik dolgoznak a lent maradottakért mindenfelé a Földön, amikor ezen tömegeknek a tulajdonai is lesznek a felhőkarcolók... ez a nap közeledik, mert az emberiség hamarosan nem tud másképpen túlélni.

Ily módon a felhőkarcolók hasznos gyújtórakétákká lesznek,

és az űrhajók nem arra szolgálnak többé, hogy a milliárdosok sétálgassanak a Föld körül, hanem Noé bárkáivá válnak majd, amelyek befogadják az emberiséget, hogy megmentsék azt),

San Francisco, köszöntelek csillagaidért, ahogy a csillám a járdáidon a gyalogosok lába alatt felfénylik, akik az utcáid égboltozatát át meg átszelik,

San Francisco,

Köszöntelek a gyerekekért, akik megtanulnak baseballt játszani egy rács mögött, felszerszámozva, mint az őserdei gerillaharcosok a béke ösvényein,

Köszöntelek a Győzteseidért, és a veszteseidért is,

Köszöntelek a piros hímzett tunikás kicsinke Kínaiért a Grant streeten,

és a Jackson street-i pénzváltó helyért is,

Köszöntelek a fiatal, vékony és szemtelen toscanai lányért, aki olyan, mint egy koldus valamelyik Guttuso-festményen, és aki magvető gesztusaival az “O sole mio”-t énekli, és hangosan gúnyolódik, hogy megállítsa a vendégeket az olasz étterem ajtajában,

San Francisco, köszöntelek az egyéni sikerek boldogtalan rabszolgáiért, akik rohannak a maguk két munkahelyük után, a külvárosban élnek, a belvárosban dolgoznak, és nem látják át a napjukat,

San Francisco, köszöntelek a koldusaidért,

Köszöntelek az AIDS-betegedért, aki, hűségesen a reklámok stílusához, önnön érdekeit védve a sebhelyei és a szarkómás daganatai köré kalap alakú köröket rajzol a saját bőrére a Market streeten,

Köszöntelek koldusaidért különösképpen, akik nem csupán áldozatok, de akik szimbolizálják a város legendáját is, a szabadság, a másság és a non-konformizmus eszméjét,

Köszöntelek azért, aki ott ücsörög, leszarva a bizniszt és a saját kis bizniszét, egy nagy könyvvel a kezében, közel a Standard Oil székházához,

köszöntelek a kékbe öltözött festőnőért, aki a hátán cipeli az egész házát,

Köszöntelek a Columbus utcai hajléktalanért, aki elnyúlva fekszik a fal mellett, kéregetve és közben boldogan szürcsölgetve capuccinóját,

Köszöntelek a koldusaidért és az őrültjeidért,

Fekete Roy-ért és Fehér Roy-ért,

Köszöntelek a Bay View negyed szegényeiért, akik uralják a magasból a környező tájat, a szegényekért, akiket elkergettek földjeikről, és eképpen uralják a tájat, akik a szerencse házaiban laknak a szerencsétlenek gettójában,

Köszöntelek azért a három fiatal fekete fiúért, akik a járda szélén ültek, a raktárak mellett, közel a villanyerőműhöz, a vízparton, és aktívan foglalkoztak a semmittevéssel,

miközben a prédikátorok a csillagos-félholdas vörös zászlót húzzák fel a negyedben, és vakon hisznek az Iszlám Nemzetben,

Köszöntelek a Bay View negyed gyerekeiért, akiket minden ok nélkül találnak el a bandák puskagolyói,

(amikor a nyomorultak egymást ölik, a gazdagok nyugodtan alhatnak),

San Francisco, köszöntelek a városi Könyvtárad önkénteseiért, és mindazokért, akik küzdenek a könyvtáradért,

San Francisco, Jack Hirschman és Lawrence Ferlinghetti városa, köszöntelek a költőidért,

köszöntelek a költészetért, az együttérzésért és a szenvedélyért, a valóság hyperérzékeny lelkiismeretéért, amelyik a költészet létezését lehetővé teszi,

Köszöntelek a költőért, aki izgatottan festi az elnök lemondását követelő transzparenseket, és helyezi el azokat a City Light könyvesbolt kirakatában, a költőért, aki huszonnyolc éves, biciklizik a dombokon, és versei ragyogó szirmait szórja el maga körül,

Köszöntelek a bajszos és nevető szemű dalnokért, aki összehívja az egész világ poétáit, barátság és testvériség a Trieste kávéház teraszán, vodkaivás és éneklés késő éjszakáig a Specs bárjában, Woody Guthrie, blúz-zene, népszerű énekek a szerelemről és a forradalomról,

San Francisco, ahol angolul, franciául, olaszul, oroszul, magyarul és kínaiul beszélgetünk,

San Francisco, egy olyan Amerika képe, amit szeretünk szeretni,

San Francisco, csendes és békés város, ahol a gazdagság egy napon a világ szegényeinek a kezébe kerül, köszöntelek az Internacionálé dalával, amit itt együtt énekeltünk valamikor.

Petőcz András fordítása

Amikor San Francisco fölé érkezünk

az éjszakai géppel,

a város fényei

fehéren izzó függönyt varázsolnak elénk,

késsel egyenesen kettészelt hatalmas lepényt,

vörös, fehér, sárga, zöld,

még lágyan remegő zománc szobor,

amelyik, felbukkanva a sötétségből,

a kohóból éppen most került elő.

(Miért is szeretjük a fényeket ebből a nézetből?

Talán a sötétségtől és a magánytól való

félelmünk miatt?)

Az energiából,

amit a nagyvárosok fogyasztanak

az éjszaka

színes

ékszereket készít,

amiket megmutat

az ég lakóinak

tökéletes látványt biztosítva nekik.

(Az ember akaratlanul is képes

megtenni ezt, ugyanúgy,

ahogy a vulkánok is)

És mi

csak élvezzük

a modern

csoda

színjátékának pillanatát.

Petőcz András fordítása

Kilépve a Rex Hotelből, felszedtem a földről

egy újságot, amit a szél repített lábaimhoz,

épp ott volt nyitva, ahol kihívó, gyönyörű

és vágyakozó nők

azt sugallják, hívd fel őket gyorsan,

hogy telefonon át szeretkezhessetek,

és hogy néhány dollárral

könnyíthessenek rajtad.

A Broadway szexshopjaiban

mindenféle színben árulnak műfaszokat

és persze minden méretben is,

és videokazettákat, pornóújságokat,

gumiból készített vaginákat, mesterséges ánuszokat,

a rákkal operáltak és a magányosságukat óvók

eszközeit.

Ebben a világban, ahol a gyönyör árucikk,

és ahova sokan menekülnek az önmegtartóztatás

és a vallás elől,

az erotikus költészetet, mint

nyilvános használati tárgyat kellene deklarálni,

hogy a nyönyör és a képzelet jogait megvédjük,

hogy megvédjük a cinkosság, a csábítás, az intimitás

jogát, és deklarálni kell, hogy Európában, ahogy Amerikában is,

a Szex

a Szerelem és

az Öröm Szabad Területe.

Petőcz András fordítása