Pollágh Péter
(1979. március 6., Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, esszéista, újságíró. 1987 óta ír, 1995 óta publikál. Verseit eddig szerb, bolgár, szlovák, francia és horvát nyelvre fordították le. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Írt esszét, filmet, tárcát, tanulmányt, film- és tévékritikát, horoszkópot, presszófantáziát, szerkesztett könyveket, dolgozott tanárként, korrektorként és teremőrként is, volt a JAK-füzetek társszerkesztője, a Zipp.hu publicistája és alapító-szerkesztője, és 7 évig (a 2008/2-es számtól a 2015/2-es számig) gondozta a Prae folyóirat versrovatát. 2008-tól szerepel a Szép versekben. Verseskötetei: Eleve terpesz (Kortárs, 2001), Fogalom (JAK, 2005), Vörösróka (Prae, 2009), A Cigarettás (Prae, 2010). Tanulmányok: szociális munkás (GYTF), népművelő (BPTIF, NYME-ATFK) és magyar (ELTE-BTK, PTE-BTK) szakokon.SPN könyvek ajánló
Pollágh Péter
Apázó
Magyarország. Magyarország.
Finoman szólva hűtlen a kezelése.
Miért nem pusztult ki, ahogy kérték?
De csitt, te lány, e földet, ezt a pályát,
hidd el: soha nem hagyja el a szépség.
Üvegvisszaváltó: furcsa terem.
Hajlonganak a síkok.
Két lányom áll sorba.
Lehet, hogy ikrek.
Apa úr, így hív majd a pultos,
és én a polcok közt matatok.
Úgy emlékeztem, nagyobbak a piák.
Exkluzív bolt. Poros és nyakas
üvegek: anyamárka, márkaapa.
Majd a lányok visszaváltják,
jó boltot csinálnak talán.
A múltas útnál, az apázóban várnak,
mindig ugyanabban az órában.
Úgy adnának nekem egy márkát,
ruhapróba jönne, volt darabok,
az apázóban sok a fülke,
rábeszélnek az átöltözésre,
bebújtatnak egy márkába, egy évszámba,
nevetnek egy-egy bumfordi
darabon. Szamárfület kapok.
Két lány, négy copffal, nincsenek láb alatt,
loknis kis nevetéssel lépik át apa árnyékát.
Külön a copfos szók, a lánycsoportos dolgok.
Az a kérdés, hogy megcsókolta-e.
Az igazi postás megcsókolja a levelet.
A zöld ember, a csengettyűs.
Üvegvisszaváltó: furcsa terem.
Él a piros, él a fehér, és él a zöld.
Éltesek. Az üvegek sohasem üresek.
Ha megtalálják a palackban a címet,
majd visszaviszik: visszaváltják,
jó boltot csinálnak talán.
Legyen úgy, mint rég volt: éneklik.
Lányvirág van hangjukon, megkapják
ezt az országot, megérdemlik.
