Módra Mild Ildikó, a koncert.hu zene- és fesztiválismerő szerkesztője

— Hol helyezné el a fesztiválok sorában a veszprémit?

— Ma már minden rendezvény homlokzatára kiszögelik a „fesztivál” elnevezést, ahol egynél több ember és kettőnél több zenész összegyűlik. Ennek megfelelően a hazai fesztiválok minőségi skálája igen széles: az egyik végén helyezkednek el a cserebogárröptető, a falusi búcsúk színvonalát alig elhagyó, zeneileg értékelhetetlen, közösségileg viszont annál fontosabb bulik, a másik végén pedig a közösségi élményt a színvonalas zene által megteremteni vágyó fesztiválok. A VeszprémFest ez utóbbiak sorába tartozik. Tovább emeli a „brand” értékét, hogy immáron tíz éve minden nyáron megrendezik, és nem csak a szervezők, de a város szívügye is. Eme összefogással egyre nívósabb körülményeket — és természetesen egyre több pénzt teremtenek elő a világhírű előadók fogadására. Hogy mennyire hálás ezért a közönség, azt az idei eladási számok is bizonyítják: a fesztivál csúcsot döntött jegyeladás tekintetében, de a lineup sem volt elhanyagolható: Diana Kralltól Marcus Milleren keresztül Paco de Lucíáig számos neves külföldi és hazai előadó megfordult a színpado(ko)n. A szervezők állandó megújító szándékát — ez egyszerűen kötelező egy évről évre megrendezett fesztivál esetében — is jelzi, hogy idén az ebben a stíluskörnyezetben kissé lenézett pop mint műfaj is megjelenhetett, s láss csodát, fel tudott nőni az elvárásokhoz és a közönség is befogadta (Craig David).

Udvarhelyi Erzsébet, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény vezetője:

— A fesztivál hete alatt a múzeumnak — lévén a vár területén —, alkalmazkodnia kell. Nem „haragszanak” ezért a rendezvényre?

— Szó sincs róla! Rendkívül színvonalas eseményről van szó, amely sokakat vonz a városba, s ez észrevehető a múzeum látogatottságán is.

— Milyen kiállításokat tekinthetett meg most a közönség Önöknél?

— Kiemelném a Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben című kiállítást, mely a 16-17. századi fejedelemkori vallási, felekezeti sokszínűségre, a reformáció és az ellenreformáció, a bibliafordítások, a hitvita iratok, a prédikációgyűjtemények születésének évszázadára irányítja a figyelmet. A Szapolyaiak, a Bethlenek, a Báthoryak, az Apafiak, a Bánffyak, a Rákócziak családtörténetén keresztül értékeli az erdélyi fejedelmek vallás- és kultúrpolitikáját, elemzi az Erdélyi Fejedelemség Török Birodalom és Habsburgok között egyensúlyozó politikáját, Bethlen Gábor vallási türelmi politikáját, Jagello Izabella, Brandenburgi Katalin, Lorántffy Zsuzsanna, Báthory Zsófia, Bornemissza Anna életútját… Az Ikonok és ortodox liturgikus tárgyak című kiállítás meditatív módon vezet be az ortodox liturgiába és az ökumené jegyében mutatja be a keleti és nyugati egyházszakadás legfontosabb történelmi pillanatait és az ökumené kísérleteit… Sokan tértek be a szintén hozzánk tartozó Piarista templomba is, ahol megnézhették — és megtehetik ezt szeptember 15-ig a fesztiválon kívül érkezők is — Molnár C. Pál Angyali üdvözlet című emlékkiállítását. A többi tárlatunk október végéig látogatható.

Géczi János, Veszprémben élő József Attila-díjas író és képzőművész, a Spanyolnátha szerzője

— Mennyire követi a fesztivált?

— Abban a különleges helyzetben vagyok, ha nincs esőhelyszín, akkor minden főprogramot élvezni tudok. A ház, amelyben élek, a várhegy oldalában van, nagyon közel a helyszínhez, így esténként, hiszen különösen jó az akusztikája a Buhim-völgynek, ha kiülök a kertbe, tökéletesen hallok mindent koncertet. Sajnos 23-kor minden programnak vége szakad. Nyaranként egy-két, maximum három alkalommal a nekem leginkább fontos zenészeket látom is. Ma éppen a Nigel Kennedy Quintetten. A kísérő programokra, amely leginkább a helyieknek kedvez, nem szoktam elmenni, hacsak nincsenek azok iránt érdeklődő vendégeim.

— Szeretné-e összművészetibbé tenni, saját alkotói területén mivel gazdagítaná a programot?

— Természetesen. Két éve volt szó egy irodalmi kísérőprogramról. De ilyesmikre nincs megfelelő támogatás. Azt hiszem, a helyi érdeklődés sem lenne magas. A képzőművészeti kiállításokban azonban nincs hiány, bár akik idejönnek, nem nagyon érdeklődnek se a Vass László-, se a László Károly-gyűjtemény iránt. Látom, a kortárs képzőművészet se vonzza őket.

 — Hogy érzi, mennyire a veszprémieké, avagy a városba látogató (zenebarát) vendégeké a fesztivál?

 — Az ilyen fesztivál a kulturális turizmust fejleszti, hasznos a városnak, s az elit- és tömegkultúra határán helyezkedik el. Egy jól meghatározott, mobilis rétegnek szól, amely nem csupán az ilyen zenét kedveli, de meg is tudja fizetni.

Szily Krisztina, a fesztivál kommunikációs vezetője

— Amikor elkezdték a jubileumi, 10. fesztivál szervezését, mi volt a céljuk: esetleg valamiféle összefoglalás, vagy mindent szerettek volna überelni?

— Ez is, az is. Az elmúlt tíz év arról szólt, hogy mindig újabb és újabb híres és népszerű előadók jöttek ide, most az egészet szerettük volna megkoronázni. Az a szereplőgárda, amely most itt fellépett, nemzetközileg is megállná a helyét bármelyik porondon…

— Jó ötlet volt, hogy a koncerthelyszín „bejáratánál” végigfutottak az elmúlt évek plakátjai, programjai, sokakból váltva ki tiszteletteli rácsodálkozást, hogy hú, hát nem akárkik léptek fel itt… A színvonal végig nagyon ütős, ezen belül a műfajok színesebbek. Jellemzően volt például valamilyen operai jellegű előadás is, ami most kimaradt. Persze, mindent nem lehet, de azért jó lett volna…

— Idén is tervben volt az opera, csak azok az előadóművészek, akiket szerettünk volna meghívni, vagy nem értek rá, vagy olyan magas árat szabtak, amennyit már nem fizethettünk — pedig szerintünk nagyon jó ajánlatot adtunk. Valami középszerű produkciót pedig nem akartunk idehozni. Nem vagyok járatos az árakban, de úgy tűnik, ez a műfaj hiperdrága.

— A fesztiválok között a veszprémi köztudottan és elismerten a legnívósabb?

— Azért ilyet nem mondanék, hiszen fesztiválból is van ezerfajta. Mondjuk egy Sziget fesztivál nyilván ismertebb, és szinvonalas is. A miénkhez hasonló jellegű azonban — amelyik nem kimondottan komoly- vagy könnyűzenei - talán nem is nagyon van másutt.

— Önnek van veszprémi kötődése?

— Nincs, de megszerettem ezt a várost.

— Ez olyan feladat, amelyben elfér egy kis szórakozás is? Tudja élvezni a koncerteket, adódik egy kis idő sétálgatni a városban, vagy teljesen leköti a munka?

— Amíg tart a fesztivál, a napok szinte kizárólag a munkáról szólnak, és a koncerteknél is sokszor sajnos csak a belehallgatásra van mód. De persze nem bánom, mert tényleg nagy öröm egy ilyen sikeres produkció részese lenni.