Tanácstalan szülőként kezdtem. Tíz évvel ezelőtt, amikor az első lányom született, nem tudtam, milyen könyvet vegyek magunknak. Olyat kerestem, ami nekem is tetszik. Kevés ilyen akadt akkoriban. Aztán nyolc és fél éve, amikor a második lányom is világra jött, mindennapos vendégek lettünk a Pozsonyi Pagonyban, Magyarország akkoriban egyetlen gyerekkönyvesboltjában. Már voltak elvárásaim egy jó gyerekkönyvvel kapcsolatban, és a választék is bővült. Ráadásul fejből mesélésben is nagy gyakorlatra tettem szert. Berta szívesen nézegette a képeket, de a szövegek nem érdekelték, így kénytelen voltam én kitalálni olyan meséket, amelyek lekötötték a figyelmét. Mire hat és fél évvel ezelőtt megérkezett közénk a kisfiam is, addigra a gyerekkönyvkiadás, a gyerekkönyvesboltok és a saját meséim is megerősödtek annyira, hogy kijelöljék számomra az utat, amit mindig is kerestem. Negyvenévesen tudtam meg, mi leszek, ha nagy leszek. Mesész vagyok. Tudom, nincs ilyen szó. Szabálytalan, ahogy én is. A Csodaceruza folyóirat szerkesztőjeként rögtön mély vízbe ugrottam. Nem sejtettem semmit a gyerekirodalmi élet belső viszonyairól, kizárólag a könyvek érdekeltek. Az volt a célom, és még mindig az, hogy minél több olvasóhoz eljussanak a jó gyerekkönyvek. Vagy legalább a hírük. Gyorsan tanultam, de egy év alatt kiderült, hogy a Csodaceruzával nem bírok együtt úszni. Folyóiratot szerettem volna alapítani, mesekönyveket akartam írni és szerkeszteni, éreztem, hogy az én utam a mesék útja, de nem találtam. Aztán a 2010-es könyvhéten Lehotka Gábor, aki ma a Meseutca olvasószerkesztője, azt tanácsolta Szigethy Katalinnak, a Naphegy Kiadó vezetőjének, hogy alapítson egy internetes folyóiratot, és én legyek ennek a motorja. Innentől már egyszerű volt. Szigethy Katalintól és Horváth Gyulától szabad kezet kaptam. Megtaláltam a mese útját, kitaláltuk a Meseutcát, remek munkatársakat gyűltek köré. Remélem, hogy a mai szülőknek már nem kell tanácstalanul álldigálni a gyerekkönyvesboltok (azóta sok ilyen van, szerencsére) polcai előtt, mert tudják, hogy a minőségi gyerekkönyvekről a Meseutcában találnak olyan információkat, amelyek segítenek nekik eligazodni a könyvrengetegben. 

*******

A munkatársak:

Edinger Katalin alapítóként hét évig dolgozott Magyarország legprogresszívebb gyerekkönyvkiadójában, a Csimotában. Jól átlátja a gyerekirodalom minden ágát és bogát. Ábel, Alíz és Léna anyukája. A szakmai tapasztalat és a mindennapos szülői gyakorlat szerencsésen találkozik nála.

Széni Katalin felelős szerkesztő sokáig gimnáziumi magyartanár volt, a Meseutcába a dráma- és múzeumpedagógia felől érkezett. Három gyerek: Simon, Anna és Jakab anyukája. Valódi rendszerező elme, ami igazán elkél ennyi szétszórt szerkesztő között.

Tamás Zsuzsa szerkesztő, újság- és meseíró, fórumok, kerekasztal-beszélgetések, könyvbemutatók vezetője — igazi gyerekirodalmár. A boldog Zsófi még boldogabb édesanyja. Alázattal, nagy tudással és még nagyobb tisztelettel nyúl művekhez, szerzőkhöz. A Macskakirálylány után most épp a második mesekönyvét írja, amit izgatottan várunk.

„Az emberek zöme úgy gondolja, gyerekirodalommal csak akkor foglalkozik egy épeszű felnőtt, ha lelkes szülő vagy pedagógus. Remélem, hogy az elmúlt években sikerült megcáfolnom ezt a tévhitet: sosem fordítottam hátat a mesék világának, és bár voltam tanár, most pedig már anyuka vagyok, az érdeklődésem akkor sem szűnt meg a gyerekirodalom iránt, amikor épp nem volt kapcsolatom gyerekekkel. A Meseutcában többek közt azt szeretem, hogy magas színvonalon, a szülőket, a szakmát — szerencsére beszélhetünk a gyerekirodalomról mint szakmáról — és az érdeklődőket, valamint legfőképp a gyerekeket és az irodalmat komolyan véve beszél arról, ami a szívügyem, és nap mint nap meggyőz arról, hogy sok-sok épeszű felnőtt tartja fontosnak a gyerekirodalmat” — vallja Zsuzsa. 

Lehotka Gábor olvasószerkesztő a Meseutca egyetlen apukája, gyerekei (Lilla, Botond és Réka) már felnőttek. Nevéhez egy másik kulturális honlap, a Papiruszportál írása, szerkesztése is köthető. Nagyon sokat tanultunk tőle, de még mindig nem eleget ahhoz, hogy a munkája nélkül bármit is föltegyünk a honlapra.

Meseutca itt