Teveddki királyfi,

Hollótoll királylány

és a csodatévő Zsizsübogár

Dönci a kádban ül

és azt mondja, apa,

írjunk egy mesét.

Egy jó végű mesét.

Elmondom, hogy kik

szerepeljenek benne,

te pedig kitalálod

a mitörténikesdit.

- Teveddki, királyfi

- Gyegyegy, az udvari bolondja

- Nevenincs, királynő

- Szomorka és Hollótoll, királylányok

- Zagyvelő, gonosz varázsló

- Maminti, kicsi zöld tündér egy Lázár Ervin meséből kölcsön

- Zsizsübogár, a csodatévő

- és egy jelszó

1.

Üveghegyen innen, sarki suszteren túl,

állt két királyság. Egyik a másiknak,

másik az egyiknek volt jó szomszédja.

Egyikben Teveddki királyfi uralkodott,

a másikban egy mosolytalan királynő,

akinek senki sem tudta valódi nevét.

Teveddki királyfi árva volt, mint az utolsó

gumicukor, csak udvari bolondja forgolódott

folyton körülötte, akit Gyegyegynek szólított.

Nevenincs királynőnek két lánya született.

Nem adott nevet nekik, de a nép az egyiket

Szomorkának, a másikat Hollótollnak hívta.

Szomorka, Hollótoll és Teveddki együtt

cseperedett, hát nem csoda, hogy Hollótoll

és Teveddki egymásba szerettek. Ami az

egyiknek boldogság, a másiknak bánat. Hisz

több szomszéd nem lévén, vajmi kevés esélye

maradt királyfiba szeretésre Szomorkának.

Hollótoll, a kiskirálylány és Teveddki,

az árva királyfi egyre csak boldogodott, míg

Szomorka, az idősebb királylány pedig mind

szomorúbb, szótlanabb és színtelenebb lett,

míg annyira fakóvá vált, mint egy kétszer

mosott kamillaillatú papír zsebkendő.

Családi átok, hogy míg egyiknek minden

sikerül, csak a fényes oldala jut az életnek,

addig a másiknak csupán árnyék, magány,

mosolytalanság adatik. No meg a fakulás,

sóhajtotta Nevenincs királynő királynői

kertjének parlagfűtelenítése közben.

2.

Történt pedig egy boldog keddi napon,

mikor mindenki élte boldog keddi életét,

hogy a két királyság határára érkezett

Zagyvelő, a gonosz varázsló, mert még

a legjóságosabb mesékben is színre lép

előbb vagy boldog kedden a gonosz!

Nos, ez a Zagyvelő nem volt szép, viszont

gonoszsága túlment mindenféle határon.

Most is azzal kezdte, hogy fölmászott egy

hatalmas, legalább a fene tudja hány

méter magas pöttyös gomba legtetejére,

hogy körbevizslasson gonoszkodása előtt.

És mindent látott onnan a gombamagasból:

Nevenincs királynő mosolytalanságát;

Szomorka királylány boldogtalan fakulását;

Hollótoll kiskirálylány és Teveddki

királyfi mérhetetlen, örök boldogságát;

Gyegyegy csetlő-botló udvaribolondozását.

Mikor Zagyvelő lemászott a gombatetőről,

elővett egy cakkos szélű, kockás noteszlapot,

egy összerágott végű, kitört hegyű ceruzát

és elkezdte összeírni, mi minden is kell a

megátalkodott mérhetetlen gonoszkodáshoz,

mert ahhoz aztán számtalan dolog kell:

három hosszú makaróni, két komor kukac,

egy esetlen esernyő, tányér finomfőzelék,

titoktérkép, tompa tőr, no meg tapéta,

távirányító és egy tervezhetetlen terv.

Mikor mindezek megvannak, s a kém is

visszaérkezett, kezdődhet a gonoszkodás!

***

Hasonállatok

Zerge

Kerge zerge

arra vágyik,

merre zeller-

tő virágzik.

De a bércen

nem legelhet,

bár mily délceg

gyenge zellert,

mert odafönn

minden kopár,

csak moha nő,

meg gyér gyopár.

Így mit tehet

mást a zerge,

mint kedvetlen

eltekerge.

Zebu

A zebu nem

haszonállat,

nem hord sipkát,

hason állat.

Nem hasonlít,

mégis olyan,

nem, lát hatra,

hogyha tolat.

Zebra

Egy válogatós zebra,

rákapott a zabra.

Szomszéd kertben sok zab állt,

mit a zebra lezabált.

Aztán vett egy füzetet,

s csíkjaival fizetett.

Elefánt

Virágba borult a fánk,

piroslik rajta a fánk.

De nincsen ahhoz pofánk,

hogy lerázzuk a fánkfánk,

mert alatta egy léha

elefánk lakik néha.

Nem akármilyen állat!

Nincs például ormánya,

füle, farka, dolmánya.

Csak teste van, meg lába.

Teste fele elefánt,

míg a másik fele fánk.

Nem is tartja semmi zoo,

csak egynéhány magánzó.

Keselyű

Szenved a vén keselyű,

mert nincs nála kefe, tű.

Volna nála kefe, tű,

nem lenne ily keserű.

A fiatal keselyű

mindig boldog cefetül.

Nyel egy gyomorkeserűt,

a zsebében kefe, tű.

Dönci szerint a világ nincs kész

Azért szeretek 

Apával

azért szeretek öltözködni,

mert

mindig történik valami.

Fordítva adja rám a pólót,

egy nadrágszárba tuszkolja

mindkét lábamat vagy a

balra húzza a jobb,

a jobbra a bal cipőt

és elfelejti a zoknit.

Anyával

azért szeretek öltözködni,

mert

ezek nem történnek meg.

Miért van öt ujj a lábamon

Kérdeztem apát:

Miért van öt ujj a lábamon?

Azt válaszolta:

Mert a másikon is annyi van.

Nem győzött meg.

A három-három is egyforma.

Nevetős arcot vágok

Megálltunk a bérháznál, ott

ahol összegyűltek a porolók.

Volt köztük rozsdás, billegős,

törött, szürke, magas, széles,

csak vidám nem volt egy sem.

Anya azt mondta,

várják hogy rájuk süssön a nap.

Apa pedig azt,

szeretnék ha nyugdíjba menne

az összes porszívóügynök.

Lehet, hogy csak könnyebb

nekik együtt szomorkodni.

Ha holnap is ott lesznek,

odaállok közéjük és

nevetős arcot vágok.

Dönci nemértős verse

Egy reggel a télapó ráébredt,

neki nincs szerencséje.

Bánatában belehemperedett

egy pocsolyába.

És láss csodát!

Nyert egy mosógépet.

Őket én tanítottam meg játszani

Karácsonykor eljöttek a rokonaink.

Mindenkitől játékot

kaptam ajándékba,

mert én még kicsi vagyok.

Kibontották és kivették

a játékokat a dobozokból,

mert én még kicsi vagyok.

A dobozok színes ábrái

szerint összerakták őket,

mert én még kicsi vagyok.

Aztán játszottak velük,

mindenki mindegyikkel,

mert én még kicsi vagyok.

Elmentek a rokonaink és mi

itt maradtunk hat és félkiló

játékkal a nagyszoba közepén.

Nem játszottam velük.

Bementem a szobámba

és elővettem a régieket.

Őket én tanítottam meg játszani.

Világgá maradok

Dönci pár beszéde

Ajánlás:

A végtelen és a sóskafőzelék

Dönci elmélyülten tanulmányozza a csillagatlaszt.

Dönci — Szerintem a világ lapos

és én szeretném egyszer

a széléről belelógázni

lábaimat a végtelenbe.

Persze mindenki mondja,

a föld gömbölyű

és a mindenki az sok.

De azt is mondják,

a sóskafőzelék finom!

Világgá maradok

Dönci nagyon mérges,

nem tud kihúzni egy fiókot.

Dönci — Már nagyon elegem van!

Világgá megyek.

Merre van a világ?

Anya — Mindenfelé.

Dönci — Annyifelé nem tudok menni.

Anya — Akkor most mi lesz?

Dönci — Világgá maradok!

Vérsün

Dönci egy kesztyűbábsünnel

hadonászik veszettül apa orra előtt.

Dönci — Vigyázz, rád támad a vérsün!

Apa — Vérsün?

Dönci — Az hát! Vérszomjas és kilődözi

a mérges tüskéit.

De tudod, hiszen te mondtad.

Apa — Én?

Dönci — Persze, hogy te:

Ment a réten három test-vérsün.

Kinti hőmérő

Dönci berohan az udvarról,

nagyon izgatott.

Dönci — Láttam a kinti hőmérőn

hány fok van.

Anya — És mennyi?

Dönci — Csupán ötéves vagyok,

még csak látom, nem tudom!

Végtelen

Dönci a mindentudás

bizonyosságával magyaráz.

Dönci — Tudod apa, a világűr

végtelen.

Apa — És milyen az a végtelen?

Dönci — A végtelen az olyan,

hogy nincs

eleje meg vége, csak

közepe van.

Kívánságmese

Dönci huncut

mosollyal mesél.

Dönci — Az aranyhajú királykisasszony

találkozott az erdei manóval.

Teljesítem három kívánságod,

szólította meg a manó.

Az első, legyek barna;

a második, váljak illatossá;

a harmadik, tudjak repülni;

sorolta boldogan a királykisasszony.

Úgy lesz, válaszolta a manó

és abban a minutumban

mezei poloskává változtatta.

Tényleg úgy van-e

Dönci megállapítása

egy apamagyarázat után.

Dönci — Apában az a jó, bármit kérdezek tőle,

azonnal tud rá válaszolni:

olyan nehéz-akkora-azt jelenti-ott

fedezték fel-az a valaki találta ki.

És úgy tudja mondani, hogy ha felnövök,

már nem is fogom megnézni, tényleg úgy van-e.

Mielőtt anyát

Dönci nézegeti

apa fényképeit.

Dönci — Mielőtt anyát választottad,

sok lánnyal próbálkoztál?

Apa — A soknál kevesebbel,

a kevésnél sokkal többel,

ráadásul anya talált rám,

s választott engem.

Dönci — Egyszer csak azok a lányok

elkezdtek csúnyulni, restülni,

és lett egy kiállhatatlan rokonuk?

Apa — Valahogy úgy, s rájöttem,

nincs köztük az igazi, aki az anya.

Dönci — Akkor könnyű volt anyának

rád találni és téged választani,

ha ennyit segítettél.

Fogynak a rosszaim

Dönci nyaggatja apát,

hogy meséljen neki.

Dönci — Apa! Meséld el azt megint,

amikor rossz voltál.

Mikor tornacipőt tettél az iskolai kályhába;

mikor kifociztad az Ákosék ablakát;

mikor elcsórtad a padtársad tízóraiját.

Apa — Dönci! Már sokszor elmeséltem és

én nem csináltam mindig ilyeneket.

Rendes gyerek is voltam sokat.

Dönci — Tudom, de ahányszor elmeséled a te rosszaidat,

én annyiszor érzem úgy, hogy fogynak az enyéim.