Simon Adri
Simon Adri 1974-ben született Szegeden. 1992-ben érettségizett a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium francia tagozatán, majd a JATE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint speciális irodalomelmélet szakokon folytatott tanulmányokat. Középiskolai tanári diplomáját 1998-ban kapta meg. 2003 óta publikál; elsőként Az Irodalom Visszavág szerzője, 2004 és 2006 között az iv. hu szerkesztője is. Első kötete 2004-ben jelent meg Simon Adrienn FEAT. Janox: Válogatott versusok címmel. 2010-ben látott napvilágot Komplemente című második, 2015-ben Földerengés című harmadik és 2020-ban Tizenöt halál című negyedik kötete. 2010 és 2014 között a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010 és 2012 között a Dokk irodalmi portál, 2014 óta a Holdkatlan szépirodalmi és művészeti online folyóirat szerkesztője, 2017–2019 között az Irodalmi Jelen kritikarovat-szerkesztője. 2020 óta a Magyar Napló Kiadó szerkesztője. Verseit, irodalomkritikáit a Magyar Napló, az Ambroozia, a Spanyolnátha, A Vörös Postakocsi, a Parnasszus, az Irodalmi Jelen, a Holdkatlan közli. 2013-ban, 2018-ban és 2021-ben NKA-ösztöndíjas, 2019-ben Bella István-díjas.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Simon Adri
Tizenhárom
Tizenhárom hónapja már,
hogy egy madár holtan talál.
Beszáll hozzám napról napra,
s lehullt fejem holtan kapja.
Élesztene, riadt szemét
rám emeli, élek-e még.
És a remény olyan kemény,
el ne hagyjon: visszatartja.
Tizenhárom hónapja már,
hogy kedvesem kórtanra jár.
Azt gondolja, meggyógyíthat,
hogy tudósok jókat írnak.
De a tudós mind rossz adós,
sebeinket elvakarós:
amit elvesz, vissza nem tesz,
szemüvege nélkül mind vak.
Tizenhárom hónapja már,
hogy egyre tágabb a határ.
Mennék messze, újrakezdve,
nem lépve rá hullt gerezdre.
Csak zöld úton, csak virágok
közé fekve, hogyha fázok.
Nem taposva új árkokat,
ősi ösvényt fölfedezve.
Tizenhárom hónapja már
Izlandig ér a hóhatár.
Jégmedvék meg földet érnek,
jég ha lesz még, s víz a Földnek,
tűz és homok, s földi roncsok:
felpuffadt hasú porontyok,
szakadjon eső a fákra,
induljon lentről a tőzeg.
Tizenhárom hónapágyon
aki vágyna, az se vágyjon.
Mert ez olcsó vaskor vacog,
mert az összes ragyánk ragyog,
levált minden föld a kőről,
kövek hidegét megőrző
Isten-fáról szól a fáma —
legyen, ember, mint akarod.
