Rónai-Balázs Zoltán
1970-ben született Orosházán. Kötetei: A Dezorient expressz (Orpheusz, 2007, Budapest); Tücsöksirató (Orpheusz, 2009); Das Licht hinter deiner Stirn (versképregények Jakatics-Szabó Veronika rajzaival, ford.: Széll Zsófia, hochroth Verlag, 2012, Berlin); Urbánus Poémák (versképregények Jakatics-Szabó Veronika rajzaival, Orpheusz, 2012). Több Spanyolnátha antológia szerzője.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Rónai-Balázs Zoltán
Horror vacui
Tizenhárom fodor van a szoknyámon.
Azt gondoltam, férjhez megyek anyámhoz.
De már látom, semmi se lesz belőle.
Tizenkettőt levágattam belőle.
Nos. Mindenképpen figyelemreméltó, nem hétköznapi elképzelés. Mindamellett, ha számon kérnék, úgy vélem, az illető szorult helyzetbe kerülne. Bár, mint fentebb kiderül, a lírai hős végül képtelen sikerre vinni szándékát, tervéről belátja: nem sikerülhet. Ettől úgy érzi, nincs más hátra, meg kell szabadulnia az új helyzetben fölössé vált szoknyafodraitól. Egész a minimumra redukál, ami az egy. Előtte tizenhárommal rendelkezett, mint azt rögtön, az első sorban tudatja, látszólag öncélúan, de a későbbiekben belátható szükségszerűséggel. A tizenhárom több, mint az egy, sokkal több, pont egy tucattal. Ez evidens. Tette ergo komoly áldozat — és ez itt a kulcsszó: áldozat!
Vagy mégsem? Egyéb szemszögből és jobban megfontolva ugyanis kimondhatjuk bátran, hogy az egy több, mint a tizenhárom. Mert a tizenhárom az ugyan tizenhárom, az egy meg csak egy, ám az egy a semmitől a lét-nemlét elemi különbségével tér el tisztán és alapvetően, ami a tizenháromról már nem mondható el, hiába közismerten babonás szám (vélhetően ezért is volt az ominózus szoknyán épp annyi?). Hát, ebből a nézőpontból bizony semmiben sem más a tizenhárom, mint pl. az ezerhatszáztizennyolc, vagy a három, vagy a többi nem egy és nem nulla. Ha tehát a lírai én ez okból cselekedte ön-szoknyacsonkítását, úgy egyrészt nyerészkedő, másrészt a babonák és pogány múltból megmaradt, rituális tettek felől a filozófia mélységei felé fordul. A rejtély megoldódott!
Ámbátor harmadik értelmezés sem elképzelhetetlen. Jelesül, hogy mindössze a benne élő ős-félelem hagyatta meg vele azt az egy, valljuk be, önmagában a tizenháromhoz képest csekély díszítőértékű, nullától való drasztikus eltérésében viszont túlontúl is hivalkodó fodrot. Méghozzá nem más, mint a horror vacui. Pont úgy, ahogy én most összeírtam ezt a fehér, üres Word-oldalt, pedig eszemben sem volt hozzámenni a saját anyámhoz.
