No küldök néhány verset hátha
borúd váratlanul derűre váltja
bár elbújtál mint fáradt beteg állat
a verseimmel mégis megtalállak
szegény kis bérlő-ember ottan
az odva mélyén serénylik és ott van
emészt a lassú tűz és mégis fölparázslik
mert ezt szipúzom s ebből bizony élek
de attól még emészti azt mi bennem lélek
No küldök néhány verset itten
nem ültem én még ott a sitten
settenkedve árnyékok mögött
előbújván és erre-arra megbökött
az árnyak táncából kivált kutya
hegyesre fent egyik metszőfoga
mert árnya egyre hosszabb lett
és bizony hogy erre-arra ment
kúszott és dermeszté a szívemet
Itt csak verset találsz kedves jó Pűthia
nincsen levél se rossz kedélynek rücskös ága
szarvasszívű és ebpofájú méla kólika
nem vánszorog de már nem is szorong
sem írója ezen soroknak nem bolyong
szomorgva és teherként víve szívében borút