2008 tél
Ka(ssák) túlélte, Ka(ffka) nem / a spanyolnátha áldozatai és túlélői
Altneder Péter Tolvaj Zoltán Buzás Gabriella Lakatos László: Buzás Gabriella képeiről Daradics Árpád Debreczeni Éva Susanna Lakner Székelyhidi Zsolt Instant Gallery 6 in 1: Barcsik Tamás Benkó György Fejős Nikoletta Illés Kata Kasza László Polyák Georgina Fazakas Csaba Horváth Zsuzsa Láng Eszter Rapai Ágnes Petőcz András Simon Adri Zsubori Ervin Aby Szabó Csaba Bakos Andrea Balázs Áron Botond Béla Dobó Bianka Eperjesi Ágnes Fazakas-Koszta Tibor Frank Béla Ghyczy György Havasi Tamás Hegedűs 2 László Hundt-Pogány Krisztina Juhász Dániel Kopasz Milán Koppány Attila Koroknai Zsolt Kovács Valéria Lux Antal Mátrai István Mészáros Márta (Millesime) Örkényi Antal Orr Máté Repászki Ferenc Sarkadi Péter Sinkó István Szepessy Béla Szőcs Barta Ágnes Stark István Tegze Judit Tóth István Bogyó Vicsorek Zsolt Zombori József Berka Attila Petőcz András Puskás Balázs Székelyhidi Zsolt Zsávolya Zoltán Fecske Csaba Halmosi Sándor Király Levente Kőrizs Imre Lázár Bence András Mezősi Miklós Molnár Illés Szenti Ernő Tass Marianne Vörös István Zsille GáborDaradics Árpád
1964-ben született Marosvásárhelyen. 1982-ben érettségizett a marosvásárhelyi Zenei és Képzőművészeti Gimnáziumban. 1990-ben végzett a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, mesterei: Ioachim Nica,Feszt László, Horváth Bugnariu Ioan. A diploma megszerzése után Párizsba utazott, ezután Budapesten él és dolgozik. 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola mesterképzőjén tanult. Tagja a Magyar Alkotók Országos Egyesületének, a MAMÜ Társaságnak és 2010-től a Magyar Elektrográfiai Társaságnak. Számos művésztelepen vett részt, többek között Tanzániában, Romániában, Mongóliában. 2004-ben a bulgária Lessedra Worl Art Print Annual III. díját, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium Szakmai díját, 2005-ben a József Attila Képzőművészeti Pályázat különdíját és a finnországi 15. International Lahti Poster Biennial Pleasure-díját kapta. 2005 - ben Római Magyar Akadémiai ösztöndíjas. 2007-ben az angliai 2. Medial Art Biennial díjazta. 2008-ban a XXIV. Miskolci Grafikai Triennále közönségdíja mellett a Magyar Elektrográfiai Társaság díját is megkapta. 2010-ben pedig a Grafikai Szemle - I. Székelyföldi Grafikai Biennálén a Maros Megyei Tanács által felajánlott díj nyertese, Románia. 2006 - 2009 - ben NKA-ösztöndíjas.
Legutóbbi egyéni kiállításai: 2004: Vörös Történetek, MAMÜ Galéria, Budapest. 2005: Piros - Fehér - Fekete, Hatvany Lajos Múzeum, Műhely Galéria, Hatvan. 2006: Vörös Történetek, Zemplén Galéria, Sátoraljaújhely. 2007: A kép beszél, a kutya ugat, Magyar Műhely Galéria, Budapest. 2007: Grafikák, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy, Románia. 2009: Átkelés a vörös tengeren, Kis zsinagóga, Egri Kortárs Galéria. 2009: Szieszta du. fél 6-kor, Művészeti Alap Kiállítóterme, Marosvásárhely, Románia.
2010: +1 kiállítás, Vörösmarty Mozi Galériája, Budapest. 2010: IX Galéria, Budapest.
Honlapja: www.daradicsarpad.hu
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Daradics Árpád
„Minden élve halott”
„Minden élve halott”, hangzik a költő Schiele egyik kulcsmondata, talán ezt a mondatot írhatnánk mottóként az itt látható képsorozatom elé. Képeimen elsősorban Schiele természet- és tájábrázolásaiból az úgynevezett Lélektájak formavilágát, hangulatát próbáltam felhasználni, és sajátosan áthelyezni egy új kontextusba. Ezek közül is főleg azokat a Schiele-alkotásokat választottam ki, ahol egy napraforgó, egyetlen, vagy legfeljebb néhány fa, akár városkép válik a kép központi tárgyává és az üzenet hordozójává. Talán a Schiele-életműben elfoglalt, a többi alkotásához képest önálló, ha úgy tetszik sajátos életet élő metaforikus voltuk miatt kerültek közelebb hozzám ezek a művek. A kiválasztott motívumokat: Hervadt napraforgó, Kis gesztenyefa stb. próbáltam saját jelrendszeremnek, ikonográfiámnak megfelelően alakítani, és egy új háttérbe helyezni, háttérként elsősorban a már megszokott fotóimat használva, de Schiele-alkotásokat is, így megőrizve a folytonosságot eddigi munkáságommal. Kerülve mindenfajta esetlegeséget, ezúttal is megpróbáltam ikonjaimnak szilárd körvonalat ölteni, és a kifejezés magasabb szintjére emelni, ezáltal egy sajátos és szuggesztív világot alkotni. Művészetemben mindig marad számomra is valami rejtélyes vonás, valami kiismerhetetlen, ami talán alkotói alaptermészetemből következik, melynek fő forrása az emlékezés. Ezért úgy tartom, hogy kép-filozófiám inkább intuitív, alakjaim nem beszerzettek, hanem genetikus emlékezetemből, képzeletemből fakadnak. Úgy gondolom, képeim sajátossága egy gyermek intuícióiból ered, aki inkább hisz a láthatatlanban, a mesében, mint a hétköznapi valóságban.Talán ebből eredhet az, hogy ikonjaim tárgyait képről képre más metaforikus jelentéssel töltöm be, mégis a fő szempontom az lenne, hogy megőrizzék hitelességüket is.
