Mesélted, hogy a teraszon táncoltatok az esőben,
s hogy az milyen szép volt.  
Most velem vagy, sétálunk és esik.
Kopott jégkrémes pálcika úszkál a pocsolyában.
Megtörik a napnak a fénye az ablaküvegen.
És tudod, olyanná válik, mint egy rossz fotó, festmény.

Az ég sötét lett, szürke, aztán meg újra kék.

Hajad vörösből feketére vált,
az eső fáradt szagát éreztem ajkadon.
Kérdezted elfolyt-e a sminked,
udvariasságból, mondtam, nem.
Mennyire szépek voltak a szemeid,
ahogy mégis elkenődött a szemfesték,
mikor egy kútba néz az ember, sötét, belül meg ibolya, kék.

Zsebkendőt kértél, mondtam vegyél, nekem nincs.
Elnéztelek, ahogy táskádból pénzt kotorsz elő, kifizeted, letörlöd könnyeid.

A falakat túlnőtte a bokor, rongyokat teregetett egy néni,
sárga törölközőt, ingeket, zoknit.
A feljáróban, a kerítésen lekopott a festék.

Ott hagytalak az esőben, mondtam, menjél.
Mondtad, megyek, szia.

Hazafelé, láttam, ahogy a néni papucsban áll a feljárón,
s ősz haját meglebbenti a szél.
Most csillognak a macskakövek, a körúton elmosódnak a fák,
s a szárítókötél meghajlik.
A születésről kéne beszélni, hogy az milyen nehéz.

A kályhát csak télen gyújtottuk be.
Tavasszal felmostunk, kipakoltunk mindent.
Pontosítottuk, hányan vagyunk, mennyi ruha fér el.
A folyosóról behoztuk a virágokat, anyám muskátlit ültetett,
pirosat. Júniusra sóskaszagú lett az egész terasz.
Kipakoltunk széket, asztalt, kopottat, műanyagot.

Apám ingben járt dolgozni, nem vett kabátot. Cipőt húzott,
nyárit, a lábaira. Apámat csak apának hívtam, nem magáztam,
nem fogtam vele kezet, nem jártattam a szám.

A házban idő előtt elfogyott az oxigén, de nem fulladtunk meg.
A szomszéd minden reggel kinyitotta az ablakokat.

Anyám szeretett a legjobban. Mindig kikészítette az uzsonnát.
Hogy vigyem el, ne költsem feleslegesen a pénzt.
Először celofánba, majd átlátszó nejlonba tekerte és kitette a konyhapultra.
Én meg minden reggel a táskámba süllyesztettem.
Majd tíz óra tájt, széttéptem a nejlont, a celofánt.
Sokszor meg is jegyeztem, hogy ne ezt már, ne ilyet,
valami mást csinálj. Untam a szalámit.

Azóta üres nejlont, celofánt szaggatok, ha tízet üt az óra.

Most nem etet meg senki. Éhes kutyák szaladnak mögöttem.
Hátranézve csak üres cserepeket látok a teraszon.

Mondd, hová tűnt a sok virág?