Ahogy a reggelben feltűnik,

Kaffka Margit, jaj, mit üzen,

háborút túlélni, lehet-e,

átsétálni a Nagy Vizen,

ahogy az éjszakában, ott,

mindenféle halál vigyáz,

túlélni a hétköznapot,

ahogy rádszakad a gyász,

ahogy a sírból visszaint,

arcára pusztulás vetül,

hogyan kell elviselni kínt,

hogyan él példaképedül,

minden-minden csak róla szól,

a fénykép, az álmatag,

átsüt rajt' egy tétova mosoly:

mindennél több, mit álma ad...