I.
Amikor vőlegény voltam, úgy képzeltem, fejem helyén a nap forog.
Vakító szemekkel bámultam rád — s magamba vissza.
Sziklák közt táncoltam, mint a részeg, tengertől gyűjtve áramot.
Ha roskadtam is, könnyeim nem titkoltam el.
Amikor szerzetes voltam, úgy hittem, Istennek kell adnom,
amit addig össze, majd szanaszét söprögettem.
Hogy Ő gyűjt majd egybe, szavaim nyáját,
s a szót, mely téged is megnevezni képes, annyi eltitkolt szégyen,
annyi eltitkolt magány után.
Amikor koldus lettem, mindenem odaadtam. Hogy még egyszer
halljam, lássam hangod, tested káprázatát,
amely ma is még altat, ha olykor lázak vadvize ver föl,
folytatni ott, ahol el se kezdtem, az álmot.
Mióta halálba nyíltam, mint gyanútlan ember,
istenek asztaláig tolva föl fejem: irigyelt hallgatásom,
csak ölelni tudlak, mit sem adva; szerelmem vadjait,
amik úgy zörgetik föl halandók nyugalma erdejét,
ahogy én csörtettem álmaid hajnalán.

II.
Amikor ribanc voltam, úgy kértem az Istent,
húzzon ki bűneim iszonyából:
nem volt rá szó; mind rád pazaroltam,
ne vígy több kísértésbe, elég a neked szánt oltalom,
a testem pitvarában melegített fészek.
Amikor hulló dió voltam, rigónak láttalak,
s hittem, csőröddel lényegemig elkopogtatsz,
kieszel belőlem mindent, ami fontos,
fiaid közt osztva szét gyönyörűszép önmagam.
Amikor hajléktalan voltam,
s arcom bohócfoltján tündökölt a bor,
hálósipkám szememig húztam,
s kapualjak bástyatövében vártam érintésedet:
a kegyelemdöfést.
Mióta újra szűz vagyok: félrerúgott madárkatest,
úgy ölellek, mint még senki, karom-sincs-karommal:
ágrólszakadt vőlegényét az életén átüldözött.

III.
Talán eltűnünk hirtelen, akár az erdőben a vadnyom.
Nincs szerszám, műszer, mítosz...
mely bokánkból krisztusi vért fakasszon.
Szögelnek egyre mégis, önnön sorsunkba vissza.
Ölelésünk irigyli mind, ki gyáva.
Ki csupán a holnapig ölel.
De aki az örökre tárja karját,
mindent vállal. Még akkor is,
ha csupán halála jön el.
Tudjuk, hogy nincs bocsánat.
Szűkölésünk bárki is hiába várja.
Virradjon rá s borítsa be
tündöklő kudarcunk széttáncolt,
összegyűrt, piszkos-zöld uszálya.