és nézném a fákat
és órákig az esőt hallgatnám
ha most Griesheimban lennék
a sárga tulipánokkal telt vázát letenném a földre
az enyhenarancs
és mélynarancs gerberákat beállítanám
a borosüvegekbe
a nyakukat megviaszolták mézarany viasszal
a címkéket Andrea rajzolta
vékony feketével drapp
és aranyszín merített papírra
2004
Termelte és palackozta Lekics Imre
8313 Balatongyörök
az ezerjóra és a cserszegire vékonyabbak kerültek
az olaszrizlingre kicsit szélesebb
ahogy azt az arányok megkívánják
az aranyvégeket visszahajtották
a háncs alatt
szép is
tart is
én így képzelem el a rendet
láttam az udvart a ház előtt
láttam a hegyen a szőlőt
láttam őket hajnalban kelni
és láttam őket késő este asztalt teríteni
kiönteni a bort vacsora után

ezt cselekedjétek a mi emlékezetünkre

egy-egy szálat tennék
minden üvegbe
és elhelyezném őket szerte
a szoba fekvése
és hangulata szerint
megvetném az ágyat
ez is milyen érdekes
akár fekszünk
akár kelünk
mindig ágyat vetünk
mi mindent tud a nyelv uramisten
vet-vetés-megvetés-magvetés-vetemedés-vetület
a levesre valót már délután megvettem
s csak ülnék a párnán a földig érő széles ablakban
a Goethe Strassén
Dächertné egyik apartmanjában
nézném a fákat
várnálak téged
és hallgatnám az esőt
most szállsz át Frankfurtban
tehát tíz perc múlva indulnom kell

tíz perc
kinek szoros
kinek tág
hejdeszoros a világ

nekem most éppen tág
mert hát mi lehetne szebb, mint várni valakire
aki ma neked vacsorát főz
és előtte
és utána
és közben is többször megölel
várni valakire, akivel megoszthatod az esőt
Hodjakot
Rilkét
Bachmannt
Pastiort
a fákat
a várakozást
és a többi csókot is
mely mind a salamoné

még nyolc perc
kinek szoros
kinek tág

nekem most épp szoros
mert volt már úgy, hogy vártam
mert azt mondták, hogy jönnek
csak át kell még szállni
és fel kell ülni a vonatra
és le kell róla szállni
a kellő időben
aztán valahogy
az utolsó pillanatban
mindig
közbejött
valami

kiszellőztetek
és elindulok öt perccel hamarabb
biztosan tetszeni fog a szoba
a csend
a kilátás
égve hagyom az arab lámpát a földön
a kecskebőr tompítja a fényt
és bűvöli a tulipánokat
az utcán még megfordulok

itt olyan közel van minden

és miközben főznél
én folyton ott sürgölődnék körülötted
persze teljesen fölöslegesen
mert a konyha is kicsi
most inkább szoros
és a munka se sok
de én hámoznék
kóstolnék
mernék
és minden fölöslegességem ellenére
hozzád vissza-visszatérnék
hátha le kell hajolni
egy krumpliért
egy karalábéért
egy pajzán gerezdért
meg is ölelhetnélek hátulról
vagy elmenőben beim Vorbeigehen megcsókolnám nyakad szirtjét, és ez sokszor több,
mint egy hosszú ölelés
istenem mit nem adnék
ha megcsókolhatnék még egyszer
minden nyakat
amit valaha csókoltam
sokszor életem kockáztatásával
féltékeny férjek árgus tekintetét kijátszva
sóért, borsért menve
a konyhába
még ott
a Ludwig-Pfau-Strassén

aztán megterítenénk együtt
kiválasztanánk a zenét
és áthívnánk a fiúkat
és a fiúk át is jönnének minden bizonnyal
átjönne mindkét Balázs
a halk
és a beszédes
átjönne Márton, Laci és Tamás
és Béla is
Béla is biztosan átjönne, ha hívnánk
és magyarul szólnának hozzánk
és nem hazudnának

megennénk a levest
megennénk a másodikat
aztán átmennénk
desszertbe
borba
lazába
és akkor megérinteném lábujjadat
lábujjammal
az asztal alatt
és beszélgetnénk
az élet kis és nagy dolgairól
a Tagungshotelről
vagy Dächertnéről például, aki vajdasági német
és akit már gyerekkorában kitelepítettek
vagy elüldöztek a szerbek
de az is lehet, hogy csak eljöttek
egy jobb és igazabb világ reményében
mert a nyelv és a nyelvet beszélő ember
mindenre emlékezik
magyar a férje, de ő már nem tud magyarul
csak néhány szót
különben is egész életét Griesheimban élte le
ahol apartmanokat építtetett
horvátokkal
és szerbekkel
és ahol szinte csak magyarok laknak
mert itt most leépítések vannak
Abbau
Nearshore
Outsourcing
ilyenekről beszélnénk
és a Balaton-felvidékről
a reggeli futásról
a Taunus Therme-ről
arról, hogy kinek mikor jön a párja
azokba a dolgokba persze nem mennénk bele
az alapkérdéseket megkerülnénk
inkább annak örülnénk
ha Laci is jól érezné magát
neki nem jön ki a párja
és örülnénk Bélának, Mártonnak
és mindkét Balázsnak külön-külön
és együtt is nagyon örülnénk
de annak méginkább, ha lassan magunkra hagynának
hogy vergődjünk már zöld ágra
áruljunk már egy gyékényen
hogy kanászodjunk
legyünk zörgő haraszt
egy malomban örlő

ha nyakadhoz érek
felforr a vérem
és parazsakkal tömött kas a szám

hajnalban Hodjakról beszélgetnénk hosszasan
a fordítás bakafántjairól
de Tunéziát
és Tafraout-ot
Sousse-t
és Hammamet-et
mégsem tudnám elmondani teljesen
mert az az igazság
hogy nem lehet beszélni a többi csókról
vagyis nem lehet úgy beszélni
hogy ez a mostani ne keseredjen meg
ne hűljön ki
de azt elmondanám, hogy Andrea, miután megírta
a címkéket, nemezruhában várt
a Szépkilátónál ibolyát szedett
nyugodt lekiismerettel elmondanám,
hogy megnéztük Szigligetet, Szentgyörgy hegyét
és Badacsonyt, Nemesvitát
és felmentünk a kápolnához is a hegyre
de a medinákat ott sem beszélhettem ki magamból
sőt többnyire hallgattunk
mint az idén Kapolcson
csak a nap tűzött
csak a szél fújt, de nagyon
pedig azokban a szűk sikátorokban valamikor
napestig bóklásztam, kerestem valami mélyebb értelmet
és összefüggést, míg rá nem jöttem, hogy csak a beszéd bolyong bennünk
és a szerelem

és megköszönném neked ezt a szép estét, köszönöm
a vacsorát, a fenyőket az ablakom előtt,  a csókokat,
amikből sosem elég, magyarul mondanám mindezt,
ott Griesheimban, Darmstadt mellett,
a melltartódat az ablak kilincsére akasztanám,
hogy a felkelő nap és Laci és Béla is örüljön, lássák,
hogy érdemes volt felkelni, még egyszer megvetni
az ágyat és derűs szívvel, hetykén munkába indulni

de az idő csak telik, és az ember egyre inkább
betegül, könyvismertetőt ír a délutáni csendben,
darabokra szaggattatol, közben szürkül,
sőt esteledik, mindenki látogatója elment,
Péter elment, János elment, Máté
felesége is elment, mind elmentek, még
Tamás sem ült le velem sakkozni, éjfél van,
olyan ez a kórház, mint egy váróterem,
és én ott állok pizsamában,
hálóing nélkül

na ebből is vers lesz
válaszolta esemesben
a trubadúr
és én belenyugodtam
hogy szakadjon bár akárhány lőcs
a költő végül úgyis
az irgalmasokhoz kerül

nem szabadna írnom többet neked
nem írok többet neked
és nem is válaszolok

inkább itthon lábadozom
egyedül
szívom az udvarlás rövidszárú
kemény pipáját
nézem a belső udvart
hallgatom az esőt
és az üres kilincset bámulom
tán be is törnének érte
és elvinnének melltartódat
ha kiakasztanám
ha eljönnél mégis
nemrég a biciklimet lopták el
aztán a lépcsőház utolsó eredeti
ólomüveg rozettáját feszítették ki a keretből
a többi hattal már korábban végeztek
mint ahogy az udvar zsolnai burkolatát is
felszedték és a homlokzat majolikafrízeit
sem restellték megmenteni
a dolgozó nép szépérzékétől
mi mindent tud a nyelv
és a nyelvet beszélő ember
istenem
jó napot, kopogtatócéduláért jöttem
és csak néz
egyik lábáról
a másikra áll
pedig tudhatná
hogy íme hát megleltük
és hozzánk most már
bármikor
kopogtatás nélkül is