Nemcsak a péksütemény,
a pogácsa, a bukta, a rétes,
a leveles tészta, a krémes,
nemcsak a sós rúd, a pizzás táska,
hanem a dolgok leg-sajátja.
Mert formát ölt a liszt, akár a kotta,
gondolatokat generál a rokka.

Míg kifő a zaccos, brazil kávé,
ripizik-ropizik a kukorica Málé.
Jön a pék, jön a pék,
zsemlék szanaszét,
ellenőrzi a lenmagost, a simát,
ma nem lopták el a búzát. VIVÁT!
Csak eladható legyen a világ.

Ahogy az emberek sorban,
a túlhevített villamosban,
kisülnek ők is, az nem vitás,
egymásról tudni: intimitás.
Az iskolában is kekszek sülnek,
onnan a felső oktatásba kerülnek,
lesznek veknik, cipók, kalácsok,
(egyre tömöttebb sorokba állok),
ki hogy sül fel, ki milyen illat,
lesz aki gengszter, lesz aki kispap.

Földhivatalban szendvicskenyér,
ha nincs átírás, nincsen egér.
Házak, telkek gazdát cserélnek,
lába kél az összeg felének.
A kombinón kombinék lejtenek,
dugnak és gyorsan felejtenek.
Túlégetett karamell-ország,
tisztázatlan tisztaság,
itt a törvény súlya ritkaság.

Hatalmi figurák, pogi-katonák,
rajtuk a sapka, akár a mák.
Itt jön az őrnagy, a vezér zsömle,
cugos cipője cukros bögre.
Kiflik, perecek a kormánynál.
Kérdik: hatalom voltál már?
Sajttal suhint a sajtó nyakon,
színültig van a türelem-flakon.
Kicsi hókiflik itt a pártok,
kormány-sebekből dzsem szivárog.

Kígyóba tekert, nagy magyar rétes,
a tölteléknek a színe is kétes.
Mindenki duzzog parkoló pályán,
egymás hátán a sok kicsi ármány.
Az eszmények kisütve, cicomázva.
A tojáslikőr is fel van rázva.
Hol van az éhezők kenyérkéje?
Hol van a beígért nyugalom kéje?

Ennek is vége?
Mindennek vége.
A sütőteknőt kivéve.

‹ A vers közlésével szeretettel köszöntjük a hetvenéves Báger Gusztávot. ›

Báger Gusztáv a Spanyolnáthában:

 » 2005 nyár

 » 2006 nyár

 » 2007 tavasz

 » Fotó a szerzőről a Mélyszakán