Varga Melinda
Költő, újságíró. Gyergyószentmiklóson született, jelenleg Kolozsvárott él, egyetemi oklevelet a Babeş-Bolyai Tudományegyetem újságírás szakán szerzett. Az Irodalmi Jelen vers- és interjúrovatának szerkesztője. Verseit magyarországi és erdélyi irodalmi lapok közlik. Megjelent kötetei: 6van9 (Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009); A kék tempó (AB-Art, Pozsony, 2009); Űrezüst (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2013), Sem a férfiban, sem a tájban (Kalligram-IJK, 2017). SPN könyvek ajánló
Varga Melinda
Égi tücsökzene
Szabó Lőrinc Bartókkal beszélget a léten túli dimenzióban
Az égi fények közül nézünk a világra,
milyen más lett, mennyire idegen,
őszies szelek szellőztetik a pandémiás nyarat,
az emberek szíve kong reménytelen.
A folyók elhagyják medrüket,
a felhőkből sötét víz csorog,
tán ez már a pokol, barátom,
nincsen rá rím, sem pompás hangjegyek.
Te éneket gyűjtesz, én szonettet írok,
itt, a mindenség hegylábánál
a dolgok olyan teljesek, egyszerűek,
látjuk a csillagok belesejét, a hold túloldalát
és az Isten szemét,
amikor zeng a hang és zsongva ring a rét.
Barátom, tán odalent is erre vártunk,
mily szokatlan, már a nőkre sem gondolok,
te is legyintesz, mert idefenn minek a nő.
Amerikára gondolunk, megfakult emlékekre.
Álommá zsongul a tücsökzene
a Hold a szomszéd kertbe menekekül.
A felhők fölött, az örök tündöklésben,
a nap narancstollú sas,
a lepkeszárnycsókú pillanat az örök idő,
csak a derű ütemeit kell kottába fognod,
innen már furcsának tűnik a szerelem hét szobája,
a múlt, a féltve őrzött történetek.
Az égi viszonyok között a hét szobának
átlátszó ajta van, kulcs és kilincs nélküli mind,
csak az a szerelem érkezik meg idáig,
amely a földön nem volt megalkuvó.
Megszelidült a bent és a kint,
egy tűzhely mellett melegednek.
Titkok? Mit mondhatnék?
Nyitom a rácsot: álarcénkt
tapad arcomra a hő
s a fény elvakít.
Derűs órák, boldog végtelen.
