Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson, jelenleg Mátészalkán él. 1982-ben a BGYTF magyar-történelem, 1988-ban a KLTE történelem szakán diplomázott. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak. Versei megjelentek többek között a Műhely, az Új Forrás, a Bárka, a Hitel, a Vigília, a Magyar Napló, a Kortárs, a POLÍSZ, a Partium, a Somogy, az Árgus, a Jel, a Tekintet, a Mozgó Világ, a Dunatükör, a Palócföld, az Együtt, a Látó, az Irodalmi Jelen és a Várad hasábjain. Legutóbbi kötetei: Szilánkok (Kráter, Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002), Fagyöngy és jégcsapok (Kráter, 2005), Átokverte (Magyar Napló, Budapest, 2006), Gyalogáldozat (Kráter, 2007).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Oláh András
[egy gondolat bánt]
az életvidám Körmendi Lajos emlékének
egy gondolat bánt engemet
s kezem a korsón megremeg
tikkaszt a forró nyáraszály
verset se írnék — csak muszáj —
látom ez itt ma vérre megy
még jó hogy friss hordó érkezett
szálljuk meg gyorsan a körbüfét
s álljunk sorba egy új körért
Lajosra igyunk most megint
tudjuk ott fentről ránk tekint
figyel hogy sorsunk mint forog
— csak rímeink láttán fintorog —
a medencepart is maszkot ölt
álarcot hordat velünk a föld
s a „törzs” két kézzel oszt neked
asztali áldást sör helyett…
ne ily nyarat adj Istenem
ne ily nyarat adj énnekem
legyek komornyik inkább — főlakáj —
csak tűnjön el innen e borzadály
legyek behűtött pezsgő egy gondolán
csak ne bánjon a sors vélem mostohán
ha tiszta marad a fej: mi lesz…
Istennek sörrel hogy fizetsz…
a pincér majd haját tépdesi
„záróra: nincsen több féldeci” —
de Gyurka ezt persze szívére veszi
s guruló pincéjét közkinccsé teszi
s azt mi mind megisszuk
— nem vagyunk elitklub:
vedeljük estétől reggelig
míg csak a demizsonból telik
s odavárunk téged is Lajos
— bár tudjuk ez kissé most bajos —
ott leljen ránk az alkonyat
mi arcunkból új jövőt hajtogat
és tegyünk valami hasznosat
(csak ne hagyjuk otthon a maszkokat)
szánjunk egymásra megszentelt perceket
olvassunk jóféle Körmendi-verseket
s ha majd kifogyunk szóból és igéből
hallgassunk regét a kun-sarki fényről
és ígérjük egymásnak bizalmas-némán
hogy szorítunk helyet a weöresi létrán
