Gulyás Imre
1945-ben született Tiszanánán, földműves paraszt szülők harmadik gyermekeként. A nyolc elemi elvégzése után útja az egri Dobó István Gimnáziumba vezet, ott érettségizik 1963-ban. Egri lakóhelye a négy gimnáziumi tanév idején a Foglár utcai diákotthon. Az érettségi után 1964 szeptemberéig káradminisztrátor Egerben az Állami Biztosító megyei igazgatóságán. Közben előfelvételt nyer a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre (KLTE). 1964 szeptemberétől egy évig katonai szolgálatot teljesít Kiskőrösön. A katonaságot öt egyetemi év követi a KLTE bölcsészkarán, ahol 1970-ben szerez magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát. 1970-71-ben nevelőtanár Debrecenben a 108-as sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1971-ben él a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségének ajánlatával és újságírói pályára lép. Harmincöt éven át ez a szerkesztőség a munkahelye. Rövid ideig a kulturális rovatban, majd a lap gazdaságpolitikai rovatában kap feladatokat: kezdetben pályakezdőként, később, miután elvégezte a MÚOSZ két éves újságíróiskoláját, 1974-től 1980-ig munkatársként, 1980-tól 1987-ig rovatvezetőként. 1988 januárjától a Napló főmunkatársa, 1989 januárjától 1992-ig főszerkesztő-helyettese, 1993-tól vezető főmunkatársa, később ismét munkatársa. 2005-ben nyugdíjazását kéri. Nyugdíjazása után is bő egy esztendeig, 2006 végéig még a Napló kötelékében dolgozik. Az ezt követő években a Debrecen, a Hajdú-bihari Hét és a Disputa számára ír riportokat, jegyzeteket, interjúkat e lapok megszűnéséig. Noha verseket régóta ír és egyetemista kora óta publikál napilapokban, antológiákban, folyóiratokban, első verseskötete 1996-ban jelenik meg. Elismerések: 1986 Kiváló Munkáért, 2007 Debrecen város Sajtódíja. Önálló könyvei: A csend virágai — Versek. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1996; Ha élni akarunk — Riportok a változó vidékről, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1997; Apáink a Donnál — Eposz. Csokonai Kiadó, Debrecen 2000; 2. (szerzői) kiadás 2018; Teljes árú élet — Versek. Barbaricum Könyvműhely, Karcag 2004; Egy alföldi falu arcai — Tiszanána ma — Faluportré, Magyar Napló, FOKUSZ Egyesület, Budapest 2019. Fotó: Gombos Ferenc.
SPN könyvek ajánló
Gulyás Imre
Archaikus etűdök
Körmendi Lajos életművéhez
Tardosi márvány őrzi tekintetét,
sorsához illően különös tükör.
Ősz elején hoz rá virágot
szívügye-tábora — él a szentély.
Egy színaranykor fényei éltetik,
Euphroszűné, Thaleia, Aglaia
cirógatják fénymirtuszokkal
s karcagi múzsa borong szegélyén.
Miként Plutarkhosz ősei birtokán,
úgy fogta át lélekfonatos körét
Körmendi kun Khairóneiában
s járt legelöl, vezetett, tanított.
Harmóniává értek a hangzatok,
bár annyi szólam szárnyal, emelkedik.
Kikelt a mag, mit Ő vetett el
jóakarattal, aratni vágyón.
Ki hozta Phoibosz delphii szellemét,
a nimfa báját, a helyi ihletet
Berekbe, hogyha nem Lajos? Ki?
Őneki bókol „a jódos illat”.
Nem változó, fenséges erényeket
kelesztve dédelgette a dús derűt,
Berekfürdőt… Lajos barátunk
hívta tanyázni közénk Apollónt.
Példája tett, vallják sokan, és hiszik:
az ég s a Parnasszosz-hegyi érti ezt
s beragyogja hívószó-nevét.
Múzsa sirassa, dicsérje líra!
