Éles Bulcsú
1983-ban született Debrecenben. Grafikusművész, tanár, a Csokonai Vizuális Műhely Galéria és a Lácacsékei Művésztelep vezetője. Elnyerte a Zempléni Nyári Tárlat fődíját (2007), emellett szerepelt az alábbi országos seregszemléken: Bajai Víz és Élet Biennále (2011), Hatvani Portré Biennále (2011), Hatvani Tájkép Biennále (2012, 2014), Kaposvári Groteszk Triennále (2012), Miskolci Grafikai Triennále (2017), Miskolci Téli Tárlat (2012, 2014, 2016), Salgótarjáni Rajz Triennále (2016), Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (2009, 2013, 2015), Szegedi Nyári Tárlat (2015). Eddig negyvenhárom egyéni kiállítása volt a Kárpát-medence húsz településén. SPN könyvek ajánló
Éles Bulcsú
V. Lácacsékei Művésztelep
Idén hatan kaptak meghívást a Lácacsékei Művésztelepre: Csetneki József, Fodor Barbara, Ghyczy György, Koncz Gréta, Molnár Sándor és Toró József.
Ghyczy György immár harmadik alkalommal dolgozott Lácacsékén. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is festett néhány olyan — csak rá jellemző — képet, ahol a címek szépen jelzik a művész gondolatvilágát, sőt egy történetté állnak össze (A király elvágyódik, A király tervezi az útját, A király elindul az utazásra). Emellett Ghyczy grafikákat is készített: a tőle megszokott 630 gramm súlyú lapokon vizsgálta a tus, az akvarell és a vizes alap „kölcsönhatását”, különböző felületű anyagokkal egészítve ki a munkákat. E sorozat Lácacséke 04. című lapja a gyűjteményt gazdagítja.
Koncz Gréta másodszor kapott meghívást. Akril-vászon festményein tovább folytatta a térmélység ábrázolási lehetőségeinek, ég és a föld viszonyának vizsgálatát. Képei rendszerint valós élményekből indulnak, mégis attól függetlenedő, önálló tájak lesznek, amelyek egyaránt hatnak a szemre és a lélekre.
Csetneki József, bár korábban nem vett még részt a Lácacsékei Művésztelep munkájában, meghívása nem előzmény nélküli. A vezetése alatt álló Urbán György nemzetközi Képzőművészeti Szabadiskola és Ifjúsági Művészteleppel rendre meglátogatta a Lácacsékei Művésztelepet, és ezek a vendégeskedések sosem maradtak viszonzatlanok. 2018-ban pedig ő nyitotta meg a lácacsékei zárókiállítást. Belépő képként a Megkötöm lovamat… című, vegyes technikájú lapját hozta magával. Úgy az expresszív formavilág, mint a lovak szeretetére utaló tartalom egyaránt jellemző Csetnekire. A művésztelepen az évek óta készülő, a színre és a gesztusra egyaránt épülő sorozatát folytatta, melynek egy remek darabja maradt a gyűjteményben.
Toró József egy „tábori” szitaműhelyt épített fel az idei művésztelepen. Ennek segítségével sikerült elkészíteni 25 darab, sorszámozott, egyedi hangulatában is jelentős grafikai mappát, amely az idei meghívottak egy-egy szitanyomatát tartalmazza. A szitaműhely lehetőségét korlátozott mértékben ugyan, de további grafikai lapok készítésére is fel lehetett használni. Ennek a segítségével folytatta Mi újság? című sorozatát e sorok írója, aki egy itt készült szitanyomatot és egy korábban fogant litográfiát (Mesterfalva II.) hagyott Lácacsékén.
Kora tavasszal került vásárlás útján a lácacsékei kortárs képzőművészeti gyűjteménybe Burai István Kis huszár című festménye. Sem a település vezetése, sem a művésztelep vezetője nem felejti el, hogy annak idején Burai részvételével és tanácsaival támogatta az első művésztelep elindulását, és csak az időközben bekövetkező halála akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a következő évadok munkájában.
A Lácacsékei Művésztelep 5. alkalommal valósult meg, nyilvános ünneplés azonban csak később várható. Az idei táborban úgy a zárókiállítás, mint a vámospércsi művésztelep meglátogatása elmaradt. A művésztelep végén azonban a részt vevő művészek meglátogatták a falu templomában rendezett és az Orgonák éjszakájához kapcsolódó hangversenyt — ahol Csetneki József három megzenésített vers előadásával fel is lépett — majd zárt körben ülték meg az „évfordulós” művésztelep zárását.















