Vörös István
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Vörös István
Vörös István műhelyfeladatai
1
Szépség-meghatározás Lautréamont nyomán
Vidéki Bianka
Szép, mint a gömbvillám és egy harisnyakötőliasionja a grófnő budoárjában.
Karacs Andrea
Szép, mint egy teamécses és egy tollbetét összegubancolódása a víztartály tetején.
Germán Ágnes
szép mint egy virtuális szerver kapcsolata egy szilvával a horizonton
szép mint egy dekázó focista és egy csavarhúzó találkozása a egy gejzírben
szép mint az Orion és egy almássüti elegye egy chat üzenetben
szép mint egy függetlenségi harcos és a pelenkaöltés kapcsolódása egy portfolióban
szép mint egy vírus és egy ételhordó dala a Nagy medve talpán
szép mint egy szamovár és devizapiac tánca egy korinthoszi oszlop tetején
szép mint egy beépített kamera találkozás egy értágulattal a fekete lyuknál
szép mint a gordiuszi csomó találkozása a jövendőmondóval egy öngyújtó lángjában
szép mint az összeadásjel és büdöske találkozása egy sajtórendeletben
szép mint egy sakkfigura és egy fehérjemolekula csoszogása a csikken
szép mint egy tengeri cirkáló és egy aggszűz alábélelt zsaluszéke
szép mint egy damaszkuszi penge és egy rákleves találkozása a rekettyefűz alatt
szép mint egy restaurátor és egy szabóolló ringatása a nádtetőn
szép mint egy obeliszk és a naftalin hirtelen találkozása egy DNS láncban
szép, mint napidíj és a magma párlata a szitán
szép mint az érckakas és az édesgyökér kristályosodása egy jégkockában
szép mint az észérv és egy csontlelet találkozása az évnyitón egy kabátzsebben
szép mint egy szökőár és a télapó kézfogása egy bojtos sügéren
szép mint egy fejőgép és egy képtávíró rejtőzködése egy farkasveremben
szép mint egy kegykép és a magasfeszültség találkozása a nyugdíjban
szép mint a zebranyerítés és a triplaszaltó pukedlije a máglyán
szép mint egy szkúter orrárboca és az optimalizált önellentmondás a labdarúgó bajnokságon
szép mint egy laktanya és a zsemlegombócos szalontüdő játéka a bogáncs lepke szárnyán
2
Montázsvers egy versindítás és egy másik vers zárlata alapján
Germán Ágnes
József Attila: Mama,
Arany János: Barátomhoz, Petőfihez
Unszolsz, hogy írjak holmi verseket.
Nem nyafognék, de most már késő,
s mily szívesen fogadnék szót neked.
Most látom milyen óriás ő,
de átkozott gebe az a Pegaz.
Szürke haja lebben az égen.
Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az,
kékítőt old az ég vizében.
Pilinszky János: Őszi vázlat
Radnóti Miklós: Hajnaltól éjfélig — A ház előtt
A hallgatózó kert alól,
a világot már nem érted.
A fa az űrbe szimatol,
s nem tudod, hogy téged itt ki értett.
A csend törékeny és üres.
Esni kezd. A rét határokat keres,
s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy
kisértet.
Karacs Andrea
Kemenczky Judit: Jézusról elnevezett Avilai Szent Teréz szerelme
Borbély Szilárd: Az inkubátor
a kórház előtti éjjel csak sírtam,
rimánkodtam Máriához, bár
nem is szokásom. Habár láthatatlanul
közeledik felénk, Hajnalra eláradt
bennem a béke. Tamás mondta,
majd megoldjuk. Lucának hívtuk
aztán, a család motorja lett,
és minden rendeződött. Jött
pénz is, rengeteg, a vállalkozás
beindult. Lebegtünk, mintha
mindez rendjén volna. egyre
hevesebben dobog a szívünk,
oly fékezhetetlenül, mintha egy
hatalmas vérhullám emelkedne
fel bennünk, egy fehér tarajos,
örvényszín őserő, mintha mi
magunk sem állnánk semmi
másból, csak egy mozgékony,
emelkedő hullámból, Tudod,
az ember nem gondolkodik,
csak történnek a dolgok. Aztán
született még két gyerek, színtiszta
folyékony vérből, amit a víz
törvényének dinamikája fog össze
egy csokor vörös rózsává, nőtt
a család, a vállalkozás, de meg kellett
dolgozni érte. Tamásnak lett egy
nője. és ekkor Ő hirtelen belép az ajtón,
és ez a csokor vérző sziromlevelekből álló
hullám, ahogy a tenger, egy intésre
visszahúzódik, szétesik, mert a geodinamika
visszaparancsolta, az árapály könnyed,
szabályos táncmozdulatával
és A pénz, a munka bennünk
az örömet kiölte. A hatodik
gyerekre már nem volt erőnk,
időnk. Korábban jött, az orvos
inkubátorba tette. a kifürkészhetetlen
mélységbe merülő, vérszínű virágokkal.
Vidéki Bianka
Vörös István: 137. zsoltár
Vörös István: A nevetés kötelén
Álltam az ártéri erdőben,
és himbálództam a nevetés kötelén,
mint a felakasztottak.