Péterfy Gergely
1966-ban született Budapesten. Végzettségét tekintve klasszika-filológus, hivatása prózaíró. Legutóbb publicisztikakötete jelent meg, Mindentől Keletre címen.SPN könyvek ajánló
Péterfy Gergely
A boldog Dicső Zsolt
Dicső Zsolt boldog ember. Boldog szekszárdi költő. Hogy mért gondolom, hogy boldog? Elmondom.
Először is boldog azért, mert szerelmes. Ott van az ő Drágája, azzal a gyönyörű szemével, és Dicső Zsolt minden percében, még ha másról beszél is, igazából reá, a Drágájára gondol. A költő Múzsa nélkül – hát arról beszélni sem érdemes. Akinek van Múzsája, s aki szerelmes a Múzsába – ott már nagy baj nem lehet. Mert ha a szerelmes költő a Múzsára gondol, az már önmagában vers. Már csak le kell írni. Másodszor boldog, mert apa. Apa, akinek okos és tehetséges fia van, akit szerethet, akinek átadhatja azt a sok mindent, amit eddigi élete során a világból felszedegetett. Dicső Zsolt, ha nem a Drágájára gondol, akkor a fiára gondol.
Harmadszor azért boldog, mert költő. A költőkről azt gondolná az ember, hogy boldogtalanok, és csak boldogtalanságukban tudnak költeni, de ez botorság. A költészet folyamatos mámor. A nyelv teremtésének szüntelen, szakadatlan öröme. Hát láttál már boldogtalan szökőkutat, szomorú patakot? Ugye, hogy nem. A költészet szüntelen csobogás, a létezés öröme.
Negyedszer azért boldog, mert szekszárdi. Itt ugyan nem lehet feltenni azt a kérdést, amit a költészettel kapcsolatban feltettem, mert bizonyára még Szekszárdon is vannak boldogtalan emberek (bár ez eleve érthetetlen – nem a boldogtalanság, hanem a szekszárdi boldogtalanság). Szekszárd minden ízében a boldogságra van teremtve a szurdikoktól a pincéken át a római kövekig – csak le kell ülni a Béla téren, kicsit csöndben elmélázni, és az érzékeny utazó azonnal megérzi a boldogság összetéveszthetetlen auráját. A toszkán dombokon érezni még ezt, vagy Bécsben, a Linke Wienzeilén sétálva, attikai olajligetben, San Franciscóban, meg még itt-ott, amerre a boldogságkeresők járni szoktak.
Hát így van ez. És még az is van, hogy hatvanéves lett, ami ugyancsak a boldogság ismérve. Hatvanon az ember még fiatal, de már bölcs, még a jövőbe néz, de már kész elszámolni a múltjával.
A Jóisten éltesse sokáig Dicső Zsoltot!
