Egy elfeledett antológia margójára

Mi köti össze Miskolcot, Nagyváradot, Budapestet? Mi az a kulturális triász, melynek harmadik tagja a miskolci hiánya miatt csonka? A Heten vagyunk, a Holnap és a Nyugat. A Holnapról és a Nyugatról több tucat könyvespolcra való tanulmány látott már napvilágot, viszont a miskolci antológia, amiben hét helybeli költő mutatkozott be, kevesebb szót kapott eddig. Szelényi és Társa Könyvnyomdája 1909-ben jelentette meg Bán Jenő, Faragó József, Kaffka Margit, Miskolczi Simon János, Péry Ilona, Reichard Piroska és Sassy Csaba verseinek gyűjteményes kötetét.

Az 1867-es kiegyezés egy sor (gazdasági, politikai, hatalmi) megoldatlan problémát sűrített magába. Eközben Miskolc látványosan fejlődő város lett. A századforduló idején a leggyorsabban fejlődő városok egyike. Lélekszáma az 1869-es 21.535-ről 1910-re 49.182-re növekedett, vagyis több mint kétszerese lett. Miskolc ebben az időben lett végérvényesen Észak-Magyarország központja. A régió másik nagy városa, Kassa a század elején Miskolc mögé szorult. Miskolc a fejlődését földrajzi fekvésének köszönhette. Emellett lassan a térség pénzügyi központjává is vált. A dinamikus fejlődés ellenére a város alapvetően kisipari-kiskereskedő város maradt. A legjelentősebb kisüzemek főleg mezőgazdasági eszközöket gyártottak. Olyan jelentős cégek jelentek meg, mint Weidlich fűszerkereskedése, vagy az 1914-ben alapított Deichsel-drótgyár.
Miskolc város törvényhatósági bizottsága 1909. január 1-től elkezdte önálló munkáját. Az önálló törvényhatóságról szóló okiratot a király aláírása után átvehette a város, és az összes kapcsolódó dokumentumokkal együtt a város levéltárába került. A kiváltságlevéllel együtt a város címermegújítást is kapott Ferenc Józseftől.

A magyar irodalomtörténet a 19. század második felét, a századfordulót igazából nem határolja el dátumokkal, egészen 1908. január 1-ig, a Nyugat indulásáig. Szerb Antal a polgárosodás időszakának nevezi ezt a korszakot. A leginkább a Petőfi-utánzók előretörése jellemezte ezt az időszakot. Ezt a mintegy fél évszázadot Farkas Gyula az asszimiláció korának nevezte, míg Németh László szerint a „kisebbségben” cím illeti ekkoriban a magyar szellemet. Igazi mély magyar szellemű magyar költői alkotások nem is születnek a század végén, meddő a költő, mert meddő a kor — mondta Varga Gyula.
Mit látunk a borsodi szellemi és irodalmi életben ekkor? A borsodi lakosság nagy része, ún. „kurucos” érzelmű volt, s ennek következtében a politikától is visszavonult. Ha a politikai élettől vissza is vonult a borsodi közösség, az irodalmitól nem, hiszen ebben a közegben helyet követelt magának.
1867-től 1892-ig a miskolci Vadnay Károly szerkeszti az egyetlen szépirodalmi lapot, a Fővárosi Lapokat, ami a Vasárnapi Újság mellett a legfontosabb közvélemény formáló lapunk. A Budapesti Szemle a borsodi Lévay Józsefnek és barátainak hatása alatt él, sőt az irodalom századvégi forradalma is borsodi névhez fűződik, Kiss Józseféhez. A tudományos irodalom is nagy alkotókat adott hazánknak: Szendrey Jánost, Kruspér Istvánt és Herman Ottót.
A század végén Miskolc előre nyomult. A megyével 100 éve tartó jogi per lassan lezárult, amikor 1907-ben törvényhatósági jogot kapott a mai megyeszékhely. Ez az elválás azonban nem csupán jogilag történt meg, hanem szellemileg is, mivel ebben az időben Miskolc határozottan átvette a térség irodalmi vezetését.
A 19. század végén Borsod megye minden tekintetben nagy átalakuláson ment keresztül. Beindult az iparosodás. A Bükk oldalán Miskolcon, Felső-Borsodban bányák, gőzmalmok, ipartelepek létesültek. 1897-ben megindult a miskolci villamos és még ebben az évben Klima Mihály megalapította az első rendszeres zeneiskolát, amit nem kis önérzettel Miskolci Zeneakadémiának nevezett el. 1893-ban alakult meg a Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület, egy évvel később pedig felavatták az ország első egész alakos Kossuth szobrát, hat évvel később pedig Erzsébet királyné kapott szobrot a várostól. 1904-ben a fejlődő városok érdekegyeztető gyűlést tartottak, majd megalakították a Magyar Városok Szövetségét. A gyűlésen Miskolcot Szentpáli István polgármester képviselte. Ő kezdeményezte immáron sokadszorra, hogy a város szabad királyi címet kapjon. A kezdeményezést Andrássy Gyula belügyminiszter terjesztette az országgyűlési küldöttek elé, akik végül megszavazták az előterjesztést. „Miskolc rendezett tanácsú város 1909. évi január hó első napjától kezdődőleg törvényhatósági joggal ruháztatik fel” (1907./51. tc. 1.pont). A belügyminisztert ezért később a város díszpolgári címmel jutalmazta meg, hálája jeléül.
A Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület mellett a város szellemi életének meghatározó közössége a Lévay Egyesület volt. Az egyesület alapító okiratában olvashatjuk a következő sorokat: „A mi célunk nem Kisfaludy vagy Petőfi-társaságosdit játszani, nem is lokális jellegű irodalmi vagy művészeti szabadalmi hivatalt akarunk létesíteni. Nem az exkluzivitásra törekszünk. Mi generálni akarjuk a magyar kultúrát felfelé és lefelé. Országos kultúrát akarunk adni a vidéknek és a vidék egészséges kultúrájával új értéket adni az ország kultúrájának.” ¹
Törekvések tehát voltak a város kulturális életének fellendítésére, de be kell látnunk talán az egyetem, illetve a filozófiai fakultás hiánya volt a legfőbb oka annak, hogy Miskolc irodalmi életével Szeged, Debrecen vagy éppen Pécs mögött baktatott. Ezért is volt nagy vállalkozás, hogy a nagyváradi Holnap mintájára 1909-ben 7 friss, új erő, az akkori fiatal miskolci költő gárda mutatkozott be.
Sajnos ezzel azonban gyakorlatilag mintegy két és fél évtizedre csend ült a város irodalmi életére… A miskolci költők és szépírók magukra maradtak, egymással sem találva közös hangot. A könyvkiadás oly értelemben, hogy a kiadó honoráriumot is fizessen, ismeretlen fogalom. Voltak ugyan olyan esetek, amikor a kiadó (Klein, Ludvig, Szelényi) megelőlegezte a szerzőnek a költségeit, de ez is ritka volt, mint a fehér holló.
A Heten vagyunk antológia 7 szerzője közül sajnos Bán Jenőről és Péry Ilonáról nem maradtak fenn jelentős információink. Kaffka Margit és Reichard Piroska köztudottan szép pályát futott be a Nyugat segítségével. De ki a másik három szerző, mit tudunk Faragó Józsefről, Miskolczi Simon Jánosról és Sassy Csabáról?
Faragó József 1881-ben született Ungváron. Szülővárosában, majd Miskolcon és Budapesten tanult. Érettségi után a Balkánra utazott. 1902-től a Miskolci Napló helyettes szerkesztője volt. Két évvel később a Bagoly című élclap társszerkesztője lett, és még ugyanebben az évben kezdett dolgozni az Őr című szépirodalmi lap szerkesztőjeként. A Csirip-Csirip élclapnál 1907-ben helyezkedett el. Írásait a Hét, az Új Idők és a Pesti Napló is közölte. Már tanulmányai közben ismerkedett meg Rainer Maria Rilke verseivel, akinek írásait nagy előszeretettel fordította magyarra.
Rilke egyik legnépszerűbb verse a Párduc, melyet Szabó Lőrinc, Tatár Sándor, Farkasfalvy Dénes, Eörsi István, Képes Géza és Cserna András is magyarra fordított, ebben az antológiában is feltűnik Faragó fordításában. Rilke sajátos világa, költői eszközei erősen hatottak, hatnak ma is a magyar költészetre. Egy fiatal költőhöz írott első levelében olvashatjuk a költészetről, költőkről vallott szavait: „Csak egyetlen eszköz segít: mélyedjen el önmagában. Kutassa ki azt az okot, ami írásra készteti, vizsgálja meg, vajon gyökerei szíve legmélyébe nyúlnak-e, vallja meg, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. (…) kísérelje meg úgy mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít, mintha Ön lenne a legelső ember. (…) az általános motívumoktól forduljon azokhoz, amelyeket saját mindennapi élete kínál; írja le szomorúságát, vágyait, elfutó gondolatait, hitét valami szépben - ábrázolja mindezt bensőséges, halk, alázatos őszinteséggel, s önmaga kifejezésére használja fel környezetének tárgyait, álomképeket vagy emlékeit.”²

Der Panther
Im Jardin des Plantes, Paris

Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, daß er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.

Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.

Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf — Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille —
und hört im Herzen auf zu sein.
September 1903³


A párduc

A szemére hull a rács vibráló árnya.
Nézése fáradt, üres, fénytelen.
Úgy érzi, mintha milljó rács közt járna
S a rácsokon túl nincs már semmisem.

Acélinakkal nesz nélkül sürögve,
Amint parányi pályán szalad,
Mintha az Erő táncolna egy körbe,
Hol bénultan leng egy nagy Akarat.

Csak néha rezzen kárpitja szemének,
Egy vézna sugár belsejébe hat
És ahol már az idegek nem élnek:
A szíve táján megszakad.
Miskolc, 1909⁴

Faragó József végül Miskolcról az Egyesült Államokba költözött, ahonnan csak évekkel később tért vissza, de addigra már elfelejtették a nevét, így végül felhagyott az írással és a Miskolci Gőzmalom Rt.-nél vállalt munkát. 1944-ben a nyilasok elhurcolták, további sorsa innentől kezdve már ismeretlen.
A másik szerző a kötetben Miskolczi Simon János, aki Miskolcon született 1880-ban. 1903-tól a miskolci Ellenzék segédszerkesztője lett. 1906-tól Borsod vármegye allevéltárosa, a Borsod-Miskolci Múzeum könyvtárosa. Élénk szerepet vállalt a város életében: a Miskolci Református Női Filléregylet titkára, a Miskolci Sport Egyesület alapítója volt. A sportegyesület 1908-ban alakult és 1912-ben a Miskolci Atléta Körbe olvadt. A labdarúgó-egyesület az 1910/1911-es szezonban a Vidéki Bajnokság Északi kerületének ezüstérmese lett a Kassai AC mögött, az 1911/1912-es szezonban viszont a Vidéki Bajnokság Középmagyarországi Kerületében az utolsó helyen zárt. A miskolciak és a kassaiak között kialakult konfliktusok miatt ebben az évben a Miskolci MTE és a Miskolci SE ebben a kerületben indult. Ősszel még a Miskolci SE fordult 2 ponttal a Debreceni TE és 3 ponttal a Nagyváradi AC előtt, de tavasszal az MSE a sorsdöntő mérkőzésre nem ment el Debrecenbe a DTE-hez, belső ellentétek gyengítették a csapatot, mely a feloszlásához vezetett. Az egyesület pályája a mai Petneházi bérházak mögött volt, a Neumann József által üzemeltetett Vörös Rák étterem környékén.
1914-ben Miskolczit katonai szolgálatra hívták be. A Lemberg melletti csatában elesett. Verseiből többet is megzenésített Lányi Ernő a miskolci Zeneiskola egykori igazgatója.
Szeptember

A napot fenn megállítottuk
És láncra vertük a tavaszt.
A szürke rög, amelyre lépünk,
Még mindig ibolyát fakaszt.

Az élet, a mámor, a hő szerelemvágy,
Mind-mind szíveinkben időznek.
Kacagjuk, édes: ezt nevezik, lásd,
Virágtemető hideg ősznek.⁵


Tele van a hevesi kert…

Tele van a hevesi kert virággal,
Pedig régen elcsengett a madárdal.
Őszi rózsa, fehér rózsa — milliom,
Közöttük egy barna kis lány — liliom.

Őszi rózsa, fehér rózsa virágszál
Felmelegszik az őszi napsugárnál.
… Fagyos marad a liliom virága,
Pedig arra két nap is süt. Hiába.⁶


A négy férfi szerző közül a városban ma is a legismertebb Sassy Csaba volt, aki 1884-ben született Miskolcon. 1903-ban került a miskolci Ellenzékhez, aminek később hét éven keresztül (1907-1914) főszerkesztője is volt. Dolgozott a Reggeli Hírlap, a Csirip-Csirip, a 28-as Újság, a Vasárnap, a Miskolci Hétfői Futár és a Miskolci Szemle munkatársaként is. 1944-ben néhány hétig a nyilasok börtönében ült. 1952-ben agyszélhűdést kapott, ennek ellenére kitelepítették a Hortobágyra. A kitelepítés után már nem tért vissza Miskolcra, helyette a pécsi Baldhauf Szeretetotthonba költözött. Ekkoriban inkább nótaszerzőként dolgozott. Többször dolgozott együtt Kacsóh Pongráccal is, a legismertebb közös vállalkozásuk a Rákóczi-daljáték volt. 1960-ban halt meg, a baranyai megyeszékhelyen temették el.

Leánykérés

Mondd, édes lányom, ki ez a legény?
Amióta ez itt van nálunk,
Te egészen más vagy. Ilyennek sose láttunk.
Milyen kedved van… Milyen piros az arcod…
S megjött a régi, turbékoló hangod…
Máskor egész nap szavadat se vettük…
Mondd, édes lányom, ki ez a legény?
S miért akarja azt, hogy megszeressük?

Nem tudom én magam se, kicsoda.
Csak azt tudom, egy őszi este
A szemét nagyhosszan rajtam feledte.
Valamit mondott… Valami nagyon szépet…
Mindig ezt hallom.. Ah! még most is éget…
Édes anyám, ne is kérdezze tőlem…
Nem tudom én magam se, kicsoda…
Csak azt tudom, el nem szakad mellőlem.

„Messziről jöttem. Idetaláltam…
Megéreztem, hogy valaki vár…
Én reám vár a szamosmenti házban.
Eljöttem érte, hogy tovább ne várjon…
S hogy azt mondhassam neki: édes párom.
Hogy ez a kis ház legyen a tanyám…
S ahogy ő mondja, hagy mondhassam én is
Egy ősz asszonynak: édes anyám!”
Szemezgetve a kötetből a másik négy szerző se maradjon ki.


Bán Jenő

Az én dalom a hervadás danája,
mit őszi szél hárfáz a puszta fákon,
mit kéményemben kóbor szélfiúk
sípolnak lázas, forró éjszakákon.


Az én dalom mindenki danája;
sírhat rajt bárki, szíve míg szakad,
csak Te, az Egy, akinek muzsikálom, -
Tenéked vélem sírnod sem szabad.⁸


Kaffka Margit
Este
Sürgette a férfi: „Úgy-e jössz te velem?
A nagy csodaváros kapuja kitárva,
Ketten suhanunk át az útcán, tereken…
Majd ránk borul, tudod az este bűbája,
Majd hull az eső, halk, üde, tavaszi lágy,
És ingerel, szédít, pihenni se hágy,
Száz törtszínű fény libeg a vizes uton,
Suttogva, zsibongva jó nagy sokaság,
Az illatos ködben ezer kusza vágy,
Az alkotás üdve is megszáll, oh, tudom,
Csak te velem jőjj!”

Felelt az asszony: „Én megyek, igen!
Szükséged van rám és szeretlek, érted?
Egy kis szobánk lesz az emeleten…
Majd gyorsfőzőn csinálom az ebédet.
Aztán meséket mondok halkan, lágyan,
Ha kályhatűz lobog az esthomályban.
Égő fejedre úgy símul kezem;
Az én ujjambaꞌ gyógyító bűbáj van,
Halk zsibbadás beszédem dallamában…
Te majd a terveidről fogsz nekem
Suttogni csendesen.” ⁹


Péry Ilona
Én

Én hozzám nem ér csak egy foszlánya a dalnak
Csak hull rám a sima, a puha árnyék,
Lenyűgöz az égő harmatja a szemnek,
Engem… Ki lobogó tüzeken járnék.

Ha balzsamos csókom tapadna sebekre,
Száz elcsüggedt lélek, sorvadt sziv élne,
Szilaj ujjongással, új tavaszra várva,
Hozsánnát zengnének nékem az éjbe.

Imát ha sóhajtnék, forrót, mint a lelkem,
Mámortól reszketne a pogány, a vad,
Útamra borulva, ölelné a rögöt:
Taníts meg imádni, te szent, te szabad.

De hozzám nem érnek, csak gyilkos, nagy ködök
Behálózza lelkem százszálú árnyék.
Lenyűgöz az égő harmatja a szemnek,
Engem… Ki lobogó tüzeken járnék!¹⁰


Reichard Piroska
Diákleány

Könyvek között tölti a napokat,
Könyvei között lepi meg az éj
S agyára álmatlan alvás szakad.

A szíve hangtalan s oly nyugodt,
Miként a tenger tiszta tüköre,
Ha elpihentek a nagy viharok.

Maga sem sejti tán, hogy mélyiben
Titkosan temető hinár alatt
A mesék sülyedt városa pihen.

S hogy ott a csoda kristálypalotán
Még mindig boldog ébredésre vár
Az elvarázsolt, bús királyleány.¹¹

A kötetet lapozva feltűnik, hogy a későbbi szerkesztési alapelvet még nem vették figyelembe akkor, amikor az oldalszámokat elosztották a szerzők között…
A Heten vagyunk antológia a miskolci irodalmi élet egyik emlékezetes és fontos sarokköve, csak sajnálhatjuk, hogy a korszakból több hasonló kötet nem látott napvilágot.





Felhasznált irodalom

• Heten vagyunk / Miskolc, Szelényi és Társa Könyvnyomdája, 1909.
• Rainer Maria Rilke: Der Panther / in: http://gutenberg.spiegel.de/buch/rainer-maria-rilke-gedichte-831/43
• Ranier Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz / in: http://www.magyarulbabelben.net/works/de/Rilke,_Rainer_Maria-1875/Briefe_an_einen_jungen_Dichter__(Erster_Brief)/hu/42286-Levelek_egy_fiatal_k%C3%B6lt%C5%91h%C3%B6z___(Els%C5%91_lev%C3%A9l)
• Zsedényi Béla: Miskolc, Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadó Rt. 1929. / in: http://medit.lutheran.hu/sites/medit2.lutheran.hu/files/medit/zsedenyi_bela_miskolc_1929.pdf

Képek forrása

• Miskolczi Simon János / in: http://kultdb.digitalismiskolc.hu/wp-content/uploads/2014/12/miskolczi_simon_janos.jpg
• Sassy Csaba és Móra Ferenc az avason / in: http://www.rfmlib.hu/sites/default/files/mora_pince.jpg
• Sassy Csaba: Odakint a vártán / in: http://bosze.com/product_pictures/tn_felsz%C3%A1mol%C3%A1s2_beolvas%C3%A1s0011.jpg

¹http://medit.lutheran.hu/sites/medit2.lutheran.hu/files/medit/zsedenyi_bela_miskolc_1929.pdf
²http://www.magyarulbabelben.net/works/de/Rilke,_Rainer_Maria-1875/Briefe_an_einen_jungen_Dichter__(Erster_Brief)/hu/42286-Levelek_egy_fiatal_k%C3%B6lt%C5%91h%C3%B6z___(Els%C5%91_lev%C3%A9l)
³http://gutenberg.spiegel.de/buch/rainer-maria-rilke-gedichte-831/43
⁴Heten vagyunk/Miskolc, 1909. 27.o.
⁵Heten vagyunk/Miskolc, 1909. 50.o.
⁶Heten vagyunk/Miskolc, 1909. 54.o.
⁷Heten vagyunk/Miskolc, 1909. 106.o.
⁸Heten vagyunk/Miskolc, 1909. 5.o.
⁹Heten vagyunk/Miskolc, 1909. 36.o.
¹⁰Heten vagyunk/Miskolc, 1909. 71.o.
¹¹Heten vagyunk / Miskolc, 1909. 85.o.