1.
Mosolygó Kaptafa Hangászkar, Balról jobbra: Komjáthi Tamás, Dicső Zsolt, Gazsó István. 50. szülinapján Susanna Lakner készített Dicső Zsolttal egy interjút, ebből egy részlet: „1973-ban egy alkalommal, lehetett ez akár egy boldog kedden is, edzésre indultam épp, mert akkor igazolt kosárlabdázó, asztaliteniszező, labdarúgó és gimnazista voltam, két barátom „erőszakkal” arra kötelezett, írjak szöveget dalukhoz. Nem lett világmegváltó, mint szerették volna, viszont azt elérték, hogy én is elkezdtem színjátszó körbe járni, s a próbák után négy főre duzzadtan játszottunk tovább, zenészesdit. Akkortájt kétévente pop-jazz fesztivál zajlott az országban, úgy ment ez, mint a Ki mit tud?, forduló fordulót követett a döntőig. „Városi népzene” kategóriában lettünk másodikak a Küllőrojt (a KFT zenekar elődje) együttes mögött. Ezen a fesztiválon lett országosan ismert többek között a Color (pop), a Pantharei (jazz-rock), a Kisrákfogó (Jazz) és mi (mikategória). Jött a hírnév, a próba, a fellépés, a névválasztás, mert ha már mi mi vagyunk, legyen a nevünk is saját, ne más által választott. Győzött a Mosolygó Kaptafa Hangászkar, s váltunk azzá. És születtek olyan dalok, mint a „Nem kell nékem az uborka”, a „Szerelmes lett a kaptafa”, és legnagyobb sikerünk a „Ballada a munkásról, aki hozzájárult a baleseti statisztikák ugrásszerű emelkedéséhez” közismert címén „A cement”. De játszottuk például a Kex együttes Tiszta szívvel című József Attila dalát is. 1978-ban hármunkkal közölte az állam, hogy halaszthatatlan szüksége van ránk, mert határainál ácsingózik a gonosz ellen, s csak mi védhetjük meg. Egy év múlva negyedik társunk is követett minket, mert kevesek voltunk, vagy nagyobb volt a vész, mint gondolta. Ám a Mosolygó Kaptafa Hangászkar nem szűnt meg, csak nincs. Virtuális zenekarunkat Komjáthi Tamás, Gazsó István, Zsoldos Ákos, és éndicsőzsolt alkotjuk.”

2.
Amatőr Pop Jazz Fesztivál, 1976. 

3-5.
Tarkafesztivál, Bonyhád
Dicső Zsolt: Mátégyuláim
Elővettem „Mátégyuláimat”, mert az ember előveszi időnként a „Mátégyuláit”, azokat, melyek érzékszervelhetőek. Ismét rá kellett jönnöm, jóval kevesebb van a kelleténél, viszont van sok, igen sok lelkelős. Olyan, amit mások emléknek mondanának.
Nézelődve az érzékszervelhetőket zuhant rám a felismerés: alig magázkodott! Szinte mindig másokról, a művészetről, a művekről, a műveiről beszélt. Arról, hogy csináljunk, történtessünk valamit.
Nekünk közösen csupán három hosszú/rövid, nagyon intenzív év jutott. De ez legalább jutott. Két közös kiállításunk, pár pályázat, melyeken mi is részt vettünk és terveink, melyeknek zöme a közös tervei voltak, beszélgetések, poharak töltve-üresen.
Kiállításainkon — Art-isták és R —, mert nemigen foglalkozott címadással, rám bízta, címezzem el képeit. Az egyiknek „Máté pluszmínuszvégtelen Máté” lett a címe. Fájóan igaznak érzem most!
Mivel magáról keveset beszélt, első könyvéhez is egy szöveggyűjteményt mellékelt saját szó helyett. Mások neki fontos, építkezést, hitet erősítő idézetei ezek. Olvasva őket, megtaláltam! Ráleltem arra a néhány sorra, melyeknél többen nem mondhatok róla. Persze próbálhatnék okosszerű megállapításokat tenni műveiről, művészetéről, vidéki-vátesz-magányáról, de művei, művészete állnak/áll méltó helyén nélkülem is, bár méltatlanul kevesen és keveset tudnak róluk, róla. A többiről pedig ő sem akart beszélni. De vissza az idézethez:
„Az idő múlásával egyre többen elveszítjük a tiszta gyönyörködés képességét, oly kevés ember őrzi meg gyermekkorának csodálatos ajándékát, azt a képességét, hogy igazán jól érezze magát, hogy élvezze a haszontalant!”
Mi együtt igazán jól éreztük magunkat és sokat-sokat-sokat haszontalankodtunk, s ez vált igazán hasznunkra, mások hasznára. És nagyon hiányzik. 2009 április, Szekszárd”
http://www.arnolfini.hu/AA-Home/Menu/M1/Galeriak/Net/No38/Pad/index.html

6.
A Pad folyóirat lapszámbemutatója, Solymár Imre Városi Könyvtár, Bonyhád

7.
A Pad folyóirat lapszámbemutatója, Máté Gyula különszám, Illyés Gyula Megyei Könyvtár, Szekszárd, 2010

8.
Tarkafesztivál, Bonyhád

9-11.
Fesztergom fesztivál, Esztergom, Prímás-sziget, 2004

12-14.
Könyvfesztivál, Budapest, a Fekete Sas Kiadó pavilonja, 2007
„Összművészeti aktivitásod fókuszába most a költészet került; Egyszerűmedve és a fűzetlen cipő című gyűjteményedet az Ünnepi Könyvhétre adta ki a Fekete Sas Kiadó (www.feketesas.hu). Eddig három köteted jelent meg: A rózsaszínű lórúgás 1992-ben, A dolgok mindig másokkal történnek (1995) és a DéBéla késni indul. (2000). Ez egyfajta „best of” újabb versekkel. Milyen érzés összeállítani egy kötetet? Vége tért most valami, vagy már motoszkálnak belül újabb versek? Mivel tartod életben az alkotóerődet? A kötet-összeállítás lélekszorító „feladat”. Ez az az időszak, mikor meginog önnön zsenialitásom biztos tudata. Zakatolnak a kérdések: jók ezek?, ez a legmegfelelőbb sorrend?, kimaradjon?, betegyem?, kell ez valakinek?, és nekem?, miért nem faragok inkább jégszobrokat sablon után délutánonként? Ezek után megacélozom bizonytalanságom, s apróbb változtatásokkal újra megszületik a legelső „ver/s/zió” és lezárul minden, kiüresedek. Az Egyszerűmedvével másként történt, őt Székely Magdi szerkesztette egységes egységgé, az én dolgom csupán bólintásnyi volt. Ez sem könnyebb! Azért lett ez a kötet „új bestek+best of”, mert kötetbe türelmetlenkedtek már az újabb versek, s előző köteteim elfogytak és keresik őket. Most nem engedtem át magam a „megérdemelt” kiüresedésnek, ismét komolyan elhatároztam, befejezem „sok” éve íródó prózakötetemet. Kétharmada és a címe (Zsíroska, Ésa Farkály, meg az Átlőttszívűember) már papíron követelőzik. Alkotóerő-életbentartó-módszerem nincs. A művek csak születnek feltartóztathatatlanul, mélyről jövően, s olykor úgy tűnik, tőlem függetlenül. És addig, míg van „mélyről”, ez így is marad. Ezt az örök „mélyről”-t izzítja még heves szerelem, s az a tudat, hogy második ötven évem első decemberében újra apa leszek.”

15.
Zug Klub, Szekszárd, Tavaszköszöntő, zenés irodalmi est, 2004. március 19.

16-18.
Zug klub, Szekszárd
http://www.tolnaart.hu/2004/20040319.htm

19-22.
Szekszárdi Mészöly Miklós Zarándoklat, 2013. 06. 08. A Szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár udvarán, majd a Porkoláb-völgyi Mészöly-tanyán, ahol a szekszárdi születésű Kossuth-díjas író emléke előtt történt főhajtás után a Spanyolnátha művészeti folyóirat alkotói (Vass Tibor, Székelyhidi Zsolt, Berka Attila) Jelentés az atlétákról című műsorát láthatták a jelenlévők.

23-24.
Hernádkak, Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválok

25.
Szekszárdi Magasiskola, írói alkotótábor és mesterkurzus, 2015. július 10. Kerekasztal-beszélgetés: Vass Nóra, Berka Attila, Vass Tibor; a Spanyolnátha szerkesztőivel és szerzőivel Szkárosi Endre beszélget