1 MIKOR VAN KÉSZ BÁRMI IS?

Egy ház? Amikor beköltözhető,
és eltűntek a sitt-halmok az
udvarból. De van, akit ez nem
zavar. Az udvar rendetlen,
a padló helyett nyers beton.

Az étel? Amikor a receptnek
megfelelő ideig főztük. De
a hús lehet, hogy rágósabb
a kelleténél, nem sül mégse át.
Az edény vékony, és a főzelék
leég. Nem elég a receptre
hagyatkozni.

Egy város? Azt se tudod,
mikor kezdődött a története,
mindig alakul, és mindig úgy
laknak benne, mintha örök
lenne és állandó. De még Róma
is változik. Azért örök, mert
változni tud.

Egy vers? Ha kész van, vége is van,
irgalom, nagymama, nézd, jaj,
kész ez a vers is,
tönkretettem, nem mozdul
tovább. Úgy kell írni, hogy
továbbírható legyen.

Úgy kell olvasni, hogy a szöveg
életben maradjon. A szerző.
A vers. Hogy végre vers legyen
pár hülye szó.



2 MI MINDENT KELL TENNI, MIELŐTT ÍRNI KEZDEK?

Egy vers írása előtt mennyi idő telik el?
Az előzőhöz képest? Egy másodperctől
tíz évig, húszig bármennyi. Ki kell várni.
Ha túl sokára jön, ráunsz, elveszted
az önbizalmad, ha túl hamar, türelmetlen
leszel, másra is kell az időd: olvasni, meccset
nézni, nőzni.

A versről való intenzív gondolkodás
megkezdése óta? Azt sose érzed,
hogy csak egy perc. Mindig azt fogod hinni,
hogy már évek óta itt van az igazi
együttlét irodalom istennővel,
a kínos, kényszeres fiúszerelem
versistennel. Ha nő vagy, fordítva.
Ha egyik nem se érdekel, akkor versírás
közben hányinger gyötör majd. Ha mind a kettő,
akkor leizzadsz, magadhoz nyúlsz
vagy rohansz mások teste után,
hogy kimosd magadból a lélek
tömény szeszét. Tisztítókúra egy bordélyban.

Lehet, hogy húsz éve írsz egy verset,
de csak most jutott eszedbe.
Tilos meghalni legfontosabb verseid
eszedbejutása előtt. Ez néha nagyobb
versenyfutás, mint egy akciófilm
utolsó negyedórája.


3 HONNAN TUDOM, HOGY MÁR ÍROK?

Sehonnan. Ez csak utólag derül ki.
Vagy utólag se. Az élmény megszerzése
még nem vers, de ha szavakat vagy ritmust
keresel valamihez, amiről azt se tudod, mi,
akkor már írsz. Sosem az élményt írod,
hanem amire nem emlékszel, amit nem értesz,
amivel nem tudsz elszámolni.


4 HONNAN TUDOM, HOGY BEFEJEZTEM?

A vers megy föl, föl, föl
valami csigavonalban.
Vagy megy le, le, le,
mint egy zuhanóbombázó.
Vagy száguld vízszintesen,
mint a szökőár.
Vagy lassú, mert egy csiga
házán mászik egyre följebb.

Nem akkor van vége,
ha már nem tudod folytatni.
És nem addig tart, amíg írni tudod.

Ha abbahagytad, mert vége látszik
a végén, mint seben a forradás,
tedd félre. De az ma pórul járna,
aki 9 évre jegelné, mert eltelne
fölötte még az a divat is, amiről
sejtelmed se volt. Amit te
csinálhattál volna.

Olvasd el egy nap múlva.
Olvasd el egy hét múlva.
Nézd meg, hogy azt mondja-e,
amit akartál. Nézd meg,
hogy azt mondja-e, amit most
olvasás közben vársz.
Ha nem azt mondja,
javítsd ki. Ha túlságosan azt mondja,
javítsd ki. Ha nem
mond semmit, hagyd úgy.


5 MIT TEGYEK A BEFEJEZÉS UTÁN?

Dobd el! A verset írd meg, és dobd el
olvasatlanul. Ha nem mered, olvasd el,
és dobd el rögtön, ha nem mered,
olvasd föl barátaidnak, ha nem tetszik,
ne dobd el, csiszolgasd, mert csiszolgatni jó,
ha tetszik dobd el. Ha nem mered,
küldd el egy szerkesztőnek, ha visszaadja,
csiszolgasd, mert érzed, hogy tényleg
lehet rontani és javítani, ha tetszik, kérd vissza
a szöveget, vagy hagyd elfelejtődni
a lap hasábjain, anélkül, hogy fölhívnád
rá a figyelmet, mennyi titkot kipofáztál,
olyasmit, amit csak versírás közben lehet
megtudni, de korántsem a versről szól, nem
az irodalomról, mert irodalom nincs is,
csak titkok szavak mögé befalazva,
ha mégis beválogatják valami antológiába,
örülj, ha negatív kritikát kap, de ne tedd bele
a kötetedbe. Ha nem mered, akkor tedd bele,
de ne az elejére vagy a végére, mert ott
észrevehetik, titkolj, tagadj, lopd
vissza a köteted összes példányát, égesd
el az egészet egy kandallóban,
és a tűzbe bámulva tudhatod, most már
nagyjából kész is vagy vele!

Ha nem mered befejezni, inkább el se kezdd!