2016.07.25 — 07.28.

Indulás Nyírgyulajból délelőtt 9:40-kor. A kocsi tele tiszta és szennyes ruhákkal. A gyerekek a rokonoknál maradnak még 4 napot, férjemet kiteszem a nyíregyházi vasútállomáson, én pedig elindulok Tiszaörs-fürdőre. Úgy döntök, nem sietek. Ritkán járok az ország ezen részén és élvezni szeretném az ismeretlen tájat és az utazást.
Érkezés 13:10-kor. Kiderül, Major Eszterrel és Rózsa Bogival leszek egy szobában. A lányok az összetolt franciaágyat választották, így nekem marad a ferde tető alatti ficak a fürdőszoba mellett.
A tábornyitást követően Székelyhidi Zsolt mutatja be köteteit és azok születésének történetét. Ajándékba kapunk egy Vampomorf verseskötetet. Jó lesz még az este, gondolom, és zsebre vágom a kötetnyi vámpírt. Vass Tibor projektekről, alakról, formákról, változásokról beszél. Csak úgy röpködnek a könyvek, én meg csak kapkodom a fejem. Vass Nóra G mamitól olvas fel tanácsokat, hogyan érdemes írni, bár végül kiderül, hogy ezeket elrettentő példának szánja. Berka Attila Fellini-filmrészlete teszi fel az i-re a pontot. Most már semmit nem értek és fogalmam sincs, mit fogok kezdeni az eddigi információhalmazzal. Pihenek egy órát és próbálom kiüríteni a fejem.
A közös „batyus vacsi” fő menüsorát Nóra készítette, de mindenki hozzájárul még pár aprósággal. Major Eszter új töltelékkel kísérletezett a kedvünkért. A meggyes feketeerdő-krémes palacsinta a kedvencem. Köszi, Eszter.
A vacsora után a házigazdák olvasnak felváltva tíz-tíz percet két körben. Székelyhidi Zsolt új könyvéből, a Csuromból, Berka Attila a novelláiból válogat, Vass Tibor Radnótái hangszóróból szólnak, amelyeket itt-ott saját ritmusában kísér bariton hangon.
Éjjel 11-kor még páran átmegyünk a strandra fürödni. Az ég tiszta és csillagos.
Lefekvés előtt azon gondolkodom, hogy nekem mit jelentene az első könyvem megjelenése. Próbálom megfogalmazni, versformában gépbe püfölni. Nem árt, ha legalább a saját érzéseimmel tisztában vagyok. Aztán úgy döntök, hagyom még érni.
Éjjel 1 óra felé elkezdem a Vampomorfot olvasni és rájövök, hogy vámpírról még nem írtam soha semmit. Vajon mit írnék? No, ezt most azonnal ki kell deríteni.
Másnap délelőtt 10:01-kor Vörös István elkezdi az előadását. Aki nincs itt, lemarad.
Mikor van kész egy szöveg? Akkor, amikor egy ház vagy egy étel. Ha valaki receptet használ, az tud főzni? Hány centruma van egy versnek? Sok kérdés, eltérő válaszok. Kinek mikor.
Aztán jönnek a feladatok és egyszerre minden olyan szép, mint egy szamovár és a devizapiac tánca egy korinthoszi oszlop tetején. Ömlik belőlem a furcsábbnál is furcsább mondat, pedig még nem is ittam. Majd darabolunk és cippzározunk. Persze nem a melegítőfölsőt, hanem költők verseit, sorait szét, majd egybe. Az ismert sorok montázsai új képeket festenek.
Délután konzultációra jelentkezem, de sajnos már nem marad a verseimre idő. Majd holnap.
Vacsora, egy rövid séta. Előkerülnek a borok, koktélok, whiskeyk. A hátsó terasz megtelik. Az idő kezd elviselhető lenni a napközbeni meleg és 100%-os páratartalom után.
Ezen az estén Vörös István és Géczi János olvas fel nekünk. A terítéken változatos szövegek a zsoltároktól a „bugyiversekig".
Az éjszaka a ”Most mutasd meg” játékkal folytatódott, csapatok egymás ellen, vagy egymásért? Ki tudja, de a hangulat elsöprő.
Reggel egy tucat könyvvel ébredek magam körül. Fogalmam nincs, honnan vettem, hogy még olvasni vagy írni lesz erőm az éjjel, de fő az egészséges önbizalom. Végül is egy írótáborban vagyok, ahol könyvekről, írásokról beszélünk és én most szó szerint is rajta vagyok a témán.
A harmadik napon Petőcz András anekdotázik a 80-90-es évekről, majd ismét furcsa feladatokat kapunk, bár ezen már nem lepődöm meg két félév szépírói kurzus után. Bella István sakkverse fog meg legjobban a példák közül, így a feladat megoldására kapott 15 percben ezen törpölök. Lesz is belőle egy Támadás és egy Matt.
Ebéd után ismét konzultáció. Kicsit zavarban vagyok, hogy mit mutassak. Olyat, amit szeretek, vagy esetleg olyat, amiről tudom, hogy nem jó, de pont ezért kellene beszélni róla. Ugyanazokat a verseket Vörös István és Géczi János sem értékeli egyformán.
Az idő repül, főleg hogy a felolvasás időpontja egy órával hamarabbra csúszik és én erről az utolsó 15 percben értesülök. A büfé 7-ig van nyitva, így rohanok, hogy még egy melegszendvicset kapjak, és amíg sül, gondolatban összeválogatom a verseket és kialakítom a sorrendet.
Még reggel kiegészítettem a vámpíros versem és a konzultáción Géczi János biztat, hogy olvassam ma este fel. Így az első verset Székelyhidi Zsoltnak ajánlom. Majd hozok két tárgyat, amik beszélnek. Az egyik egy mobiltelefon, aki párt keres. A tegnapi bugyiversekre is reagálok egy melltartóval, ami szonettet énekel. Természetesen a melltartóhoz egy tanga is jár. Ha meg már itt tartunk, egy férfit és egy nőt is hozok a képbe. Végül Petőcz András „A megvénhedt Isten” verseskötetéhez írt versemmel búcsúzom.
Az este közös fürdőzéssel zárul. Szinte mindenki itt van a meleg, barna gyógyvízben, ha máshogy nem is, de legalább térdig.
A negyedik napon Géczi János beszél az antropológiai terekről, a szakma és a művészet összeilleszthetőségéről és arról, hogy egy közös tér közös játékosai vagyunk, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Az ebédnél búcsúzom a büfé falán lévő céllövöldés mackóktól. A Csillag panziónál a régi és új ismerősöktől.
Ismét úton vagyok. Csomagjaim nehezebbek az új feladatoktól és élményektől, de ezt egy csöppet sem bánom.