Molnár Krisztina Rita
1967-ben született Budapesten; Telkiben él. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett magyar, könyvtár és múzeumpedagógia szakon. Tagja a Szépírók Társaságának és a Műfordítók Egyesületének. Kötetei: Közelkép (1998), Különlét (Pont Kiadó, Budapest, 2008), Kőház (2013, versek), Maléna kertje (2013), Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik (2015), Kréta-rajz (2016), A víz ösvénye (2016), Levél egy fjord partjáról (2017, versek); Derűs hétköznapok (2017). A Nizzai Kavics-díj birtokosa. A HogyÖt és Miskolc KapuCíner c. Spanyolnátha-antológiák szerzője. Fotó: Vass Tibor
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Molnár Krisztina Rita
Lepke a bádogkannában
Szlukovényi Katának
Berepült? Beesett? Vagy a szél belökte?
Rémülten vergődik, s míg szédülten kereng,
a bádognak esik, forog körbe-körbe,
nem tudja, mi történt, merre a fent, a lent,
könnyű teste fárad, egész összetörve,
csapdájában ismeri meg a végtelent.
*
Elfáradt, lehullott, nem fog már repülni.
Itt marad az alján kuporogva csöndben.
Ha másra nem is jó, gombostűre tűzni
bárki megfoghatja, kiveheti könnyen.
*
Jaj, nem, nézd csak, hisz él még.
Moccan. Fel. Fel a peremre.
Szürkén egy foltnyi kék ég.
Látod? Egy boglárkalepke.
Vakmerőségre mérték.
Ikarosz is lehetne.
Pajzsán parázsnyomok. A nap.
Billeg még. Vár. Míg szárnyra kap.
