Telihold szilveszter éjjel

húszévente egyszer van,

lábosban a virsli túlfő,

szilvamaggá szétcsattan.

Kecsöpvéres húscafaton

villánk könnyen hatol át,

úgy nyeljük a folyós testet,

mint a vér a piócát.

Fogaddal, mint hosszú ékkel

haraptál, és itt a mű:

rájöttem, a vámpír szája

végső soron kétnemű

Fejem ölben, lábam kéz simítja térben,

kiterjedek két bőr között,

önmagamban biztos vagyok.

A kanapé felveszi az alakomat,

agapé torzítja arcomat istenné,

tágítja testem a definíció.

(És mert együtt süppedünk az imitált

bőrbe, egészen magasan vagyok,

ha fekszem rajtatok.)

Catch me like an illness,

I enter, know your code

of flesh and bones and beats

and songs of Depeche Mode,

blood is on the dancefloor,

as goes in God’s programming,

you are now a woman,

and I am in the making,

the disco of the 90s

has ways to break it down,

my parasitic heart and

yours, like verb and noun

form songs of our own liking,

two DJs play at once,

the ancient and the current

come one, you dance and dance,

electric lights of daylight,

they take me out of you,

our navel cord is severed,

the unplugged concert’s due,

so catch me like an earworm,

the flute’s so nice it hurts,

I think of programmed beats,

and now I’m writing words.

I dream it often, the skins of imitation,

where the body spreads.

Softness, sinking shows the form.

False boundaries, sparks of cancer.

Tissue dies with utmost sensuality.

Electric signs worm their way towards the spine,

where we await, ammunition for war.

I often dream of war,

a form of tenderness.