Payer Imre
Budapesten született 1961-ben. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát és PhD fokozatot irodalomtudományból. Rendszeresen publikál költeményeket, tanulmányokat, esszéket, kritikákat. Önálló verseskötetei: Létbesurranó (1991), Föl, föl, ti rabjai a földalattinak! (1998), A bábjátékos függönye meglibben (2001), Egyes szám, egyetlen személy (2003). Díjai: Arany János-díj, Szépírók Különdíj, Nagy Lajos-díj, Junior Parnassszus-díj. Legutóbbi kötete: Pattanni, hullni (Parnasszus, 2009).
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Payer Imre
Foltokból faragott királyfi és a többiek
1. (borfolt)
Tért nyer a közeg. Mintha folyékony bachánsnők rohannának egyre táguló körökben. Hajladozásuk issza a teret. Dolgok és lények kelnek életre a megrabolt papíron. A fák és bokrok árnyékként alakulnak. Majd szilárdul az alak.
2. (kávéfolt)
Az Éj tündérének arca még csak pötty, azután kiterjed. Izzó tekintet, szem alatti árny, hegyes orr, összeszorított, lefelé görbülő ajak. A folt terjed. Az Éj tündérének egyre sebesebben köröző karja fátylat sodor. Suhog a folt, mondani kezd. Először csak távoli morajlás, majd túlvilági csengő ének.
3. (tintapaca)
— Legyél királyfi és királykisasszony.
Nyíljon ki lét is, ami megrohasszon.
Te Dolgok Énje, igázd le az embert.
Ő képzet-bátor — igazából nem mert
keletkezése ős szívéhez nyúlni,
s a tárgyak merész titkára borulni.
4. (borfolt)
A gomolygó foltból kiválik a királyfi. Táncolni kezd. A borfolt terjed tovább, királykisasszonnyá válik. Mosolyog, kacérkodik. — Mi a neved? — kérdi és gyorsan visszatáncol. — Giacomo, Giacomo - feleli a királyfi.
5. (kávéfolt)
Támad a kávé. Suhan Éj tündér sötét fátyla. A kávéfolt — fáival, bokraival — megtámadja a borfoltot. A királyfi és a királykisasszony közé folyik. Jaj!
6. (tintapaca)
— A sötétkék beszél.
— A piros beszél.
— A fekete beszél.
– Ezek vagyunk, krályfi és királykisasszony, Éj tündére. Igaz léted közepébe hazudunk, csak bámulsz, mint a heroinista hérosz. A vágy: maszk. Marionett-erekció. Fátyol-nedvesség. A maszk maszkját csepüljük, ne derüljön ki bizonytalan voltunk. Körbe-körbe, hangosabban!
7. (borfolt)
— Nem vagyok borfolt. Királyfi vagyok.
— Nem vagyok borfolt. Királykisasszony vagyok.
— Nem pocsétából származunk. Magunkból szültük magunkat a hajnali csillag előtt.
— Szerelmes vagyok, Te vagy az én hiányzó másik felem – mondja a királyfi.
— Szerelmes vagyok, Te vagy az én hiányzó másik felem - mondja a királykisasszony.
— Én, a királyfi megfaragom másom, de csak azért, hogy magam-eredetének örökkévalóságát felmutassam. Ágaskodj, fából faragott királyfi!
8. (kávéfolt)
— Fából faragott vibrátor! Az! Az ágaskodik, ágál. táncol. Zümmögj csak ember, dolgok alattvalója vagy. Folyjál, kávé-erdő! Válaszd szét ezt a két kozmosz-parányt. Királyfi, téged dologgá változtat a jó erős fekete.
9. (tintapaca)
— Nem vagyok királyfi. Tintapaca vagyok.
— Nem vagyok királykisasszony. Tintapaca vagyok.
— Nem vagyok Éj tündére. Tintapaca vagyok. Táncoló, beszélő paca. Eláruljam a titkot? A bölcsességet? Tessék: Ő, Payer Imre, a lét-köszörűs, aki galvanizálta ezt az egészet. A nyelv szövetében az árvízi szólást, tintapacát, bort és kávét, a királyfit, a lánykát, Éj tündért meg a többit, a léted akarja e vámp-ír.
10. (borfolt)
— Meneküljön, ki merre lát! Ördögi kör a vágy, ha teljesül, ha nem. De hova is menekülnél? Erre ítéltettél.
11. (kávéfolt)
— Dolgok Énje, Ember Énje – mint két csapat a grundon, nem létező alap, amit a elsodor úgyis a nagy ömlés, a hullámzó tánc, daloló!
12. (tintapaca)
Végül felragyog a közeg. Bor, kávé, tintapaca. Ők az átvezetők, az anyhéméh, az, amiből királyfi, királykisasszony, Éj tündére született. A nemző: Payer Imre. Felragyognak a beszélő színek, jelenetek, beleomolva a végtelen alakulásba.