„Lóci, drága, a tegnapi nap olyan nap volt, megszólalt a Tücsökzene. Nem a válogatásod, hanem a teljes olvasatából csengett ki. Az egészet olvastam. Az Úr ilyenkor mondja ki, irodalom ide, irodalom oda, szeresd a hülyéket is.”
„Negyvennyolc részletről van szól, negyvennyolc vers szólalt meg, ami — lásd be — csodaszámba megy az első szemre ósdinak tűnő, páros rímű, tizennyolc soros egyenruhába bújtatott szöveg esetében. Az érzékelhető, megjegyzetelt, külön konkretizált zenei ívekből azt látom, egész estésre írom, szélesvásznú lesz, mint a Föld meg az Ég — együtt.”
„Pestre biztosan nem megyek, ne is próbálkozz, veszélyeztetett korban lévő ember nem játszik a halállal. Úgy sem megyek, ha küldetsz kocsit értem, a Nyírjesbe is a gyilokjárón jöttem, távol minden emberi érintkezéstől. Te gyere Gyarmatra, négy napot töltök a Nyírjesben, a négyből egyet megkapsz, mert nem akarom levelezgetéssel húzni az időt, gondolom, Te sem, márpedig szükségesnek látok némi változtatást, idomítást, egy-egy szócserét, ritmuserősítést. Pontosan tudom, ekkora tömegben miféle metodikával gyártjátok le a sorozatverseket, főleg hamikor határidőre, a verseknek is jó tesz a korrekció, Neked is.”
„Egy teljes napot kapsz. Ill. egy teljes napot, 24 órát kap a Tücsökzene.”
„Azért hangsúlyozom a huszonnégy órát, ha csak egy napra tudsz szabadulni, Erzsikédet ne hozd magaddal. Tudod jól, ha veled van, nincs zavartalan munka. Megértem mára, hogy a férfi meghülyül, amikor meghülyül, és a nő is, amikor ketten, ugyanabban az időfázisban, ott a gond, viszont a 24 óránkat tedd tiltó zónába. Kész.”
„Laci bácsihoz csöngessetek be, a Lenin lakótelep 17-be, tudod, Vera és Laci bácsi, a Tündében ültünk velük és jártunk náluk két éve. Felenged a lépcsőházba, és odaadja tartalék Nyírjes-kulcsot, mert a kúria távol a kaputól és a kerítéstől, nem hallom, ha dudálsz, a kisharang nem működik. Ne kérdezz vissza, ha te nem is emlékszel, ők emlékeznek rád, legyél nyugodt!”
„A garzonban a hűtő kihúzva, üres, úgy készülj, ha Erzsikét a garzonban hagyod a megszabott időre. A spájzban találhat mindenféle konzervet, befőttet, túlélő-csomagot, kekszet, kétszersültet. Tévé van.”
„A verslista: A Nyitányból (a férfi összegez), öt darab: A nyugodt csoda, a Síppal, hegedűvel, a Férgek, istenek, A ti dalotok és a Táj épül, omlik. A gyerekkor bűvöletéből csak egy: a Piroskával nagyanyóhoz. A harmadikból, az Idillekből: a Napfény és vihar, a Csipkefüggöny, az Anyám dalolt, a Fehér liliomszál, A tél rajzai, A befagyott Ipolyon, a Halál Torka, a Lyukak a homályban. A Diákévekből a következők: Szépülő lányok, Az érthetetlen bűn, Rossz lányok, A jövő lidércei, Az igazságkereső, Hitregék, Alvajárás a Semmiben. A Budapest-blokkból a Kövek és látomások, a Széthullott világ, a Vers és szorongás, a Pokol, a Fenn és lenn, az Új lakás, az Új világ, a Reviczky utca 7. Az Utójátékból a következők: Szorongás, Ars poetica, Szomszéd szoba, Hólé, Az egész tó, Cressida, Végső nyomorúság, Holdfogyatkozás.”