Cserna-Szabó András

SPN könyvek ajánló

Cserna-Szabó András
Előhegyen, negyvenöt nyarán
A szekszárdi Jankovicsnak 50. születésnapjára
A fricceket bizony elvitte a véres, históriai uszály,
És Valér, a híd is úszott már a vénséges Dunán,
Pocakom nem volt még, sehol a kappanháj,
Miket tettem én esztelen s ifjontan nyári lakán,
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…
Dalma, Ica, Rozanna és Homály:
Itt bujkált a négy kipróbált, pazar kurtizán,
Hol egykor párja nincs literátusi szentély állt,
Most ott kúrok én, kérem, minden délután,
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…
Azt hittük balgán, többé semmi sem muszáj,
De a nyalka Fritz után már trappolt az órás Iván.
Dalma, Ica, Rozanna és Homály:
Fenn a hegyen nyitott boltot e négy kéj-partizán,
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…
Dalma seggén buján lógott a háj,
Ica pedig kedvvel lógott a ruszkik faszán,
Rozanna szálkás ebhaja akár a máj,
De Homály volt csak az igazi vér-pajzán,
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…
Míg a napsütésben csupasz testemet buján csókolta e négy száj,
Négy angyali rés, finoman, szépen és tompán,
Alattam a kert, na meg a Szent István-i táj,
Tekintetem meg-megnyugodott a Bölcs Bazilikán.
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…
S míg a tornácon dolgozott rajtam e négy örömlány,
S tekintetem a Bazilikán, e kétszarvú óriás csigán,
Addig resztelődött benn, a nyári konyhán a máj,
Mit kedvemért sütött Krisztin, az apácából lett madám,
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…
Miután lőcsömből lávaként kispriccelt az összes herenyál,
Készen lett az illatos resztelt máj e múló tanyán,
S míg tárcámat, órámat, pénzemet elorozta az ádáz örömnyáj,
Én lómájat lakomáztam a kiugrott nővér bársonyos hasán,
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…
A Történelem, igen csakis ő mondta: most már megállj!
Mindez történt negyvenhat fényes-reményes tavaszán,
Mikor a nép nem volt többé elnyomott, szar lakáj,
A nyaralót bérbe vette Környei László, a tanár.
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, e múló tanyán…
Fut Bécs felé a népi rendőrség elől Dalma, Ica, Rozanna és Homály:
Nem volt helye a vityillóban Krisztin nővérnek se mán,
A hegyi kéjüzletben bizony végleg beállt az apály,
És tyúkok, kecskék, birkák jöttek, mikor elment a tanár.
Jaj, soha meg ne tudja, Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, e rozzant tanyán…
Írói fecskefészek, utána istálló, múzeum, közben kupleráj,
Így forog tébolydultan a világ saját veszett faszán,
Minden változik, csak egy nem: a jó hagymás és fokhagymás resztelt máj,
A vers itt megáll, de megy tovább az őrült világkaraván.
Jaj, soha meg ne tudja, Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, e buja tanyán…