A szikszakszervezeti szekszárdennekiek
közép-szekszárdenneki belgául tudnak főleg,
de luxemburgiul és franciául is megszólalnak, ha kell, ha nem,
mamanyelvi szinten.
Egy nyelvet genetikailag képtelenek
a szikszakszervezeti szekszárdennekiek megtanulni,
a jan.kovid túl kemény, túl kopárszik nekik.
Egy, csak Egylegény van talpon az izéken,
aki a szikszakszervezeti szekszárdennekiek választott vezetőjét, Mamát,
apám, özv. Vass Sándor anyját, özv. Vas Lajosnét,
néhai Vas Lajos perbenyiki uradalmi kertész — anyám szerint
léhai — feleségét be tudja tanítani jó néhány jan.kovid káromkodásra,
így Mama az Egylegénynek köszönhetően képes jan.kovidul káromkodni.
Jó párszor hasznát veszi, amikor szidalmazza anyámat,
aki folyton kikutatja az ágyneműtartójába
dugeszolt szikszakszervezeti száraz szekszárdennekiket.
Majdnem szekszárdennekieknek lesz ez írva az Egylegényes versben,
ráadásul embert is el lehet dugeszolni, földbe kaparszikolni,
szóval nem lenne olyan nagy tévdés.
Innen kihagyni az e betűt az már az lenne, a jan.kovid elleni vétek.
Mama eldugeszol, hogy majd jó lesz valamire,
nem biztos, hogy mind meginni,
mert a szikszakszervezeti száraz szerkszárdenneki külsőleg is javallott,
küldemény- és írásművészetellenes kencepinceként
hatását több évtizedes felhasználási tapasztalat
és szikszakirodalmi adatok igazolják. Útban van
anyámnak Mama, meg az ágyneműtartója is,
Mama a nappalinkban lakik,
egy eredeti, vörös kárpitú közép-szekszárdenneki,
ágyneműtartós ágy az összes vagyona
benne a dugeszolt szikszakszervezeti száraz szekszárdennekiekkel,
továbbá néhány küldemény- és írásművészetellenes alkotással,
amit jan.kovidul írnak, s érkeztetnek 2021. május 30-án.
Mama cucca hozzám jut,
az eredeti, vörös kárpitú közép-szekszárdenneki,

ágyneműtartós ágyán a kerti faházikóban még évekig
szundítgatok vasárnap délutánonként,
amíg át nem költöznek bele a templomból az egerek,
s úgy kikaparszik és úgy összehugyozzák,
hogy amit lehet, azt el kell égetni belőle,
amit nem, azt elvinni a hulladékudvarba.
Beosztással élve iddogálom el és kencepincézem magamra
összes további vagyonát,
a dugeszolt szikszakszervezeti száraz szekszárdennekieket,
közben a néhány küldemény- és írásművészetellenes alkotást,
amit még megtartok magamnak,
feldobom a fészre, a marketplészre, és meggazdagszom hirtelen.
Mama sírhelye húsz éve lejár,
anyám nincs azon, hogy tíz körmével kikaparszik,
különben is, képtelenség megjegyezni, hol nyugszik,
Mamáról beszélek,
csak azt, hogy melyik temetőben,
pedig ki van írva a fejfájára messziről is jól olvashatóan,
hogy szikszak, meg hogy szervezeti,
ezt a szikszakszervezeti Mamanyughelyfelelős
évről évre átírja írás- és küldeményművészetellenes filccel,
aki mindig magánál hord egy papírt,
a temető érintett parcellájának alaprajzát,
bejelölve rajta Mama helyével, sose lehet tudni,
mikor jár épp arrafelé, izgul, meg ne lássa,
hogy rátetemetkeznek a Mamára,
küldemény- és írásművészetellenes kencepincével
kezelt testrészeire nehezül valami közép-szekszárdenneki belga,
luxemburgi vagy francia rátetem,
s akkor már hiába vár mindenki a csodára, mint a sírhely,
megváltatlanul.
Mama hatását több évtizedes felhasználási tapasztalat
és szikszakirodalmi adatok igazolják,
túl kemény, túl kopárszik, szinte ég a napmelegtől
küldemény- és írásművészetellenes artja.
Azt a szent szikszarát, káromkodik Egylegény,
amikor özv. Vas Lajosné vörös kárpitú ágyára utaló, eredeti
írás- és küldeményművészetellenes lapot kézbesít neki a postás.
Lesz, hogy örömében az emberiség eljan.kovidul,
ez jegyzett a feladó helyére, a bélyegző kaki.
Már késő, mire rájövünk, hogy időszikszakzavar áll be az egészben,
az Egylegényes verset t.képpen Mama szakírja

jan.kovidul a ránehezedő franciának,
és közép-szekszárdenneki belga fordításban
luxemburgi verskórus adja elő a rátemetéskor,
s egy, csak Egylegény van, aki úgy tud fohászkodni
a sírhoz állított Oltakozó Szűz embernagyságú szobra előtt,
hogy még a nap is kisüt örömében, és süt mindaddig,
míg véget nem érni hallszik a mű,
míg közben össze nem nagyon keverszik
a túl kopárszik jan.kovid a túl kikaparszik magyarral.