Lugosi Lugo László
László 1977-ben végzett az ELTE angol-magyar és filmesztétika szakán. 1975-1980 között a BBS tagja, rövidfilmeket készített többek között Forgács Péterrel, Szemadám Györggyel. 1978 óta kiállító fotográfus, mestere Kardos Sándor és Haris László. Írásai 1980 óta jelennek meg, elsősorban az Élet és Irodalomban, a Magyar Naplóban, a Biciklitolvajban és fényképészeti szakfolyóiratokban. 1983-tól több művészeti kiállítás társkurátora. 1985 óta hivatásos fotósként tevékenykedik, szakterülete az építészeti és műtárgyfotózás. Építészeti felvételei készültek egyebek mellett a Hotel Kempinsky, Nationale Nederlanden, VAM Design, Fővárosi Szoborpark (Budapest), a Dévényi és Tsa. építészeti iroda (Pécs), az ABLivingDesign (Stockholm) megbízásából; építészeti fotói főként az Átrium, Szép lak, Magyar Építőművészet, L’architecture d’aujourd’hui (Paris), Art and Design (London) c. szaklapban jelentek meg. Műtárgyfotósként elsősorban a Balkon, a Műcsarnok, a Budapest Galéria számára, ill. a Corvina és más művészeti könyvkiadók megbízásából tevékenykedik, lefotózta Altorjai Sándor, Erdély Miklós, Gedő Ilka, El Kazovszkij, Veszelszky Béla és más képzőművész életművének javát. 1994 óta egyetemi és főiskolai előadásokat, workshopokat tart a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Pécsett és Egerben. 1995-ben hosszabb tanulmányutat tett az USA-ban. 1997-1998 között az MTV Árnyékfogó c. fotográfiai folyóirata számára készített önálló műsorokat. Szabadfoglalkozású művész, Budapesten él. A ’70-es években tevékenysége alig behatárolható, filmmel, fotóval, írással egyaránt foglalkozik, szépirodalmi műveket és művészeti szakszövegeket fordít angolból. Nem csupán jelen van a művészeti eseményeken, hanem nyitott és szabad szellemével, kreatív gondolkodásával számos képzőművészeti, fotográfiai és filmes mű, rendezvény inspirálója. A Hórusz Archívum egyik alapítója. A művészvilágban betöltött kivételes helyzetét fotó-naplójában dokumentálta. A ’80-as évek elejének a nyilvánosság határán tevékenykedő művészeti-fényképészeti új hulláma sokat köszönhet figyelmének, bírálatának, lelkesedésének. Ezekben az években maga is több műfajban próbálkozott, rövid ideig zenélt is. A 80-as évek közepétől válik professzionális fotográfussá az építészeti és műtárgyfényképezés területén. Ugyanakkor megérti, mélyen átéli a fotográfia és az elmúlás kegyetlen kapcsolatát: nagyobb ciklusokat fényképez a még éppen létező, szemünk előtt elmúló Budapest addig észre sem vett jelenségeiről (gyárépületek, neonreklámok stb.). Számos beállított portréfelvételt készít kortársairól, művészekről, írókról – megbízásból, ám gyakorta kedvtelésből is. Mint minden fényképfelvételét, ezeket is a technikai pontosság, képi fegyelem, részletekben nem elvesző narrativitás jellemzi. Az utóbbi néhány évben elmélyült kutatásokat folytat, hogy egy majdani monográfiában feltárja Klösz György, a magyar fotótörténet alig ismert, jelentős, múlt századi személyiségének életművét.SPN könyvek ajánló
